Carlisle Cullen élete 34. fejezet

Vissza tértem oly hosszú idő után. Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a frissre! De nem is rabolom tovább az időtöket jó olvasást kívánok a fejihez! :) Üdv: Solya :)

Carlisle szemszöge:

Fergeteges volt az éjszakánk. Ilyen szenvedélyt sose éltünk még át kedvesemmel, határozottan tetszett ez a stílus. Minden nap szerelmesebb leszek Esmébe. Azok a csókok, az a bizsergés, az a lángolás. És most kéz a kézben sétálunk a szigetén. El kell vinnem arra a csodás kis rétre, amit felfedtem, mikor először idejöttem körbe nézni. Biztosan tetszeni fog neki. Olyan szótlanok lettünk azt hiszem kedvesem is a gondolatiba merült. De muszáj leszek megszólalni.

— Édesem.
— Igen?
— Mire gondoltál, kicsim? – kérdeztem kíváncsian.
— Csak eszembe jutott Edward, biztos nagyon magányos nélkülünk – mondta szomorúan.
— Nem kell félteni a fiunkat, szereztem neki néhány új könyvet, teljesen le fogja magát kötni.
— Te is szereztél neki könyveket?? Én is vettem neki, néhány könyvet, remélem, nem gond.
— Drágám, ez nem lehet gond, boldog vagyok, hogy végre költöd azt a pénzt, amit az évek alatt összegyűjtöttem.
— De nem bánod, hogy nem kérdeztelek meg előtte? – kérdezte aggódó hangon.
— Dehogy bánom. De ezt most felejtsük el, hisz nem ezen akarok agyalni a nászutunkon. Nézzük meg ezt a szigetet.
— Rendben.

Ezután csak sétáltunk, szép lassan emberi tempóban, most minden annyira kellemes volt. Csak mi voltunk ketten, és a hatalmas szerelem, ami csak úgy izzik körülöttünk. Boldog vagyok, hogy Esme mégis a feleségem lett, pedig én tettem őt vámpírrá, gyűlölnie kéne. Hisz egy gyilkos szörnyet teremtettem belőle. Bár, ez így nem igaz, mert ő nem egy szörnyeteg, ő más, mint a többiek. Ő annak ellenére jó lélek, hogy vámpírrá tettem. Talán sose fogom megérteni a sorsot, hogy adhatta őt vissza nekem. De minden egyes nap hálás vagyok a teremtőnek, hogy ő az enyém. És én mindennél jobban szeretem őt. Mikor megtettem azt a lépést, hogy vámpírrá tettem, féltem, hogy erre hogyan fog majd reagálni. De ez már nem számít, hisz ő velem van és ő is, szeret. Emlékszem, mikor ő nem volt, sose voltam igazán boldog. De mióta velem van, azóta minden jó irányba változott meg. Boldog lettem. Ha vele vagyok, úgy érzem, hogy a halott szívem újra és újra érte dobban. És most itt vagyunk, ketten, fogom a kezét, és rá mosolygok. Azok a szemek egyszerűen megőrjítenek. Ha nem lennék halott, valószínű abba halnék bele, hogy annyira imádom őt. Belőle sose elég, és olyan jó, hogy ez örökké tart.

— Édesem, min gondolkozol ennyire? – szeme csillogott, és a szája kecsesen mozdult.
— Csak azon, mennyire is szeretlek téged. Mindennél jobban imádlak. És napról-napra jobban szeretlek. Mikor a szemeid varázsába kerültem, tudtam, hogy visszavonhatatlanul beléd estem.
— Oh Carlisle, ha tudnád, hogy én hogyan érzek irántad. Én is az első pillanatól kezdve szeretlek, és én is úgy érzem, hogy napról-napra jobban szeretlek. Te egy megtestesült csoda vagy a számomra. A szemeid csillogtak, mikor először rám néztél, el se akartam hinni, hogy egy ilyen férfi, mint te, így néz rám, hisz még kislány voltam, de te megláttad bennem a nőt. Szeretlek.- mondta, majd mohón kaptunk egymás ajka után.

A legszebb vallomás volt, amit valaha hallottam. Ezt ő mondta nekem, a mindenem, aki a világot jelenti a számomra, mindent. Büszke vagyok, hogy Esme az én feleségem.

— Kedvesem nem sietnénk egy kicsit kíváncsi, vagyok arra a helyre, ahová vinni szeretnél. Nézz az égre már a csillagok is, feljöttek olyan lassan jöttünk. – mondta mosolyogva Esme.
— Ne haragudj rám, azért mert lassan jöttünk, de itt forduljunk balra és ott is, leszünk, de előtte csukd be a szemed kedves. – kértem lágy hangon. Ne less.
— Jól van nem lesek. – mondta izgatottan.
— Oké még tégy öt lépést előre. És most kinyithatod a szemed. – mikor kinyitotta szemeit csodálkozott majd nyakamba ugrott és megcsókolt.
— Hisz ez gyönyörű, csodálatos. Annyira szeretlek. – aranybarna szeme csillogott a boldogságtól és a határtalan szerelemtől.

Esme szemszöge:

Az éjszakánk fergeteges volt. Igazán úgy érzem mindent megtettem ennek érdekében. Carlisle is elégedettnek tűnt. És én a fellegekben voltam az biztos ennél szebb együttlétet el se tudtam volna képzelni. De nem is én lennék, ha nem aggódnék még is valamiért, vagyis valakiért az a valaki nem más, mint Edward a fiúnk. Kedvesem hangja éleszttet fel a gondolataimból.

— Édesem.
— Igen?
— Mire gondoltál kicsim? – kérdezte kíváncsian közben rám emelte tökéletes szemeit.
— Csak eszembe jutott Edward biztos nagyon magányos nélkülünk. – mondtam szomorúan.
— Nem kell félteni a fiúnkat, szereztem neki, néhány új könyvet, teljesen le fogja magát kötni.
— Te is szereztél neki könyveket?? Én is vettem neki, néhány könyvet, remélem nem gond. – kérdeztem férjemet félénken. Igaz mondta, hogy költhetek pénzt, de mégis talán baj, hogy így tettem.
— Drágám ez nem lehet gond boldog, vagyok, hogy végre költöd azt a pénzt, amit évek alatt összegyűjtöttem. – szeme határozottan nézett hangja varázslatosan csengett.
— De nem bánod, hogy nem kérdeztelek meg előtte? – kérdeztem aggódó hangon.
— Dehogy bánom. De ezt most felejtsük el, hisz nem ezen akarok agyalni a nászutunkon. Nézzük meg ezt a szigetet. – mondta lelkesen.
— Rendben.

Ezek után szép lassan sétáltunk emberi tempóban kéz a kézben. És én boldog vagyok, mert ő az enyém ő a férjem, akiről kislánykorom óta álmodom. És itt a szigetemen boldog mosollyal az arcomon boldogan fogom kedvesem kezét, és csodálva nézem őt, amit talán észre se vesz, mivel most ő merült el a gondolataiban. Kicsit türelmetlen vagyok egy ideje már elindultunk körbe nézni, és már esteledik nem, mintha nem lenne rettentően meleg ilyenkor este is. De érdekel hová is, tartunk éppen. Hisz nőből vagyok, hajt a kíváncsiság, és ahogy szerelmem ismerem biztos valami csodásat, fogok látni. De most nem is ez jár leginkább a fejemben, hanem az, hogy milyen jó, hogy az álmom teljesült. Van egy tökéletes férjem, egy csodás fiam mi kellhetne még? Talán nagyobb család hát ez az egy, amit nem tudok megadni férjemnek gyerekeket. Pedig annyira szeretném. De nem csüggedek így mis minden tökéletes, és hát csak van egy fiúnk, akit azért lehet nevelgetni. És Edward egy roppant okos fiú. Na de most már teljesen sötét lett ki rángatom életem tökéletes párját a gondolataiból.


— Édesem min gondolkozol ennyire?
— Csak azon mennyire is szeretlek téged. Mindennél jobban imádlak. És napról-napra jobban szeretlek, mióta megláttalak csak te vagy a szívembe írva. És mikor a szemeid varázsába kerültem, tudtam beléd estem, mint vak ló a szakadékba kedvesem.
— Oh Carlisle ha tudnád én, hogy érzek irántad. Én is az első pillantól kezdve szeretlek és én is, úgy érzem napról-napra, jobban szeretlek te egy megtestesült csoda vagy a számomra. A szemeid csillogtak mikor először rám, néztél el se akartam hinni, hogy egy ilyen férfi, mint te így nézz rám, hisz még kislány voltam, de te megláttad bennem a nőt. Szeretlek.- Mondtam majd mohón, kaptunk egymás ajka után.

Egyre szenvedélyesebbek a csókjaink, de ezt egy cseppet se bánom, és ahogy csilingelő hangján elmesélte, mit is érez, halott szívem beleremegett. Ha ember lennék, valószínűleg még a lábam is beleremegett volna ebbe a beszédbe, ezekbe az igaz szavakba, és nem csak a szavai, hanem a csókjai is észveszejtőek. De azért hajt a kíváncsiság, így rá is kérdezek, mikor is érünk oda már.

— Kedvesem, nem sietnénk egy kicsit? Kíváncsi vagyok arra a helyre, ahová vinni szeretnél. Nézz az égre, már a csillagok is feljöttek, olyan lassan jöttünk –kértem a legcsábítóbb hangomon.
— Ne haragudj rám azért, mert lassan jöttünk, de itt forduljunk balra, és ott is leszünk, de előtte csukd be a szemed, kedves – kérte lágy hangon. - Ne less – mondta kuncogva.
— Jól van, nem lesek – mondtam izgatottan.
— Oké még tégy öt lépést előre, és most kinyithatod a szemed – búgta a fülembe. Mikor kinyitottam a szemeimet azonnal elámultam, majd kedvesem nyakába ugrottam, és megcsókoltam őt.
— Hisz ez gyönyörű, csodálatos. Annyira szeretlek – hatalmas szerelemmel néztem rá, és szétáradt a testemben a boldogság.

Egy csodás kis réthez érkeztünk. A rét közepén egy hatalmas tó állt, és egy barlang rajzolódott ki. Csodás volt a zuhogást hallgatni, és még az éjszakai madarak is csiripeltek. Csodálatos ez a pillanat, minden nő erről álmodozik, és én itt vagyok, és nem is akárkivel, hanem azzal a doktorral, aki megmentette az életem a nagy Ő-vel. Egymás kezét fogva, a csillagokat nézve.

— Köszönöm neked ezt a csodás pillanatot, erre örökké emlékezni fogok, arra, hogy veled voltam, és veled minden jó és szép. Annyira, hogy azt már szavakkal kifejezni, nem lehet. Nélküled én semmi nem lennék, te vagy számomra a levegő, a tenger, és az óceán, a föld, a mindenség. Érted érdemes léteznem.
— Oh kedvesem, hisz tudod, neked bármit. Te is nagyon fontos vagy a számomra, és igazad van, a mi szerelmünk szavakkal kifejezhetetlen.
— Hát akkor, elég legyen a szavakból, tégy még boldogabbá azzal, hogy a tiéd lehetek ezen a csodás éjszakán.
— Boldogan eleget teszek a kérésednek, de előtte még felkérhetem a hölgyet egy táncra? – nézett mélyen a szemembe.
— De hisz nincs is zene – szólaltam fel meglepődve.
— Kedvesem, zene nem is kell, csak engedd el magad, és hagyd, hogy vezesselek téged. – kérlelt kedvesen.
— Ahogy szeretnéd, neked bármikor – sóhajtottam fel, majd gyengéden hozzá simultam.

Lágyan keringtünk a csillagos ég alatt, a csendes zubogással és madárcsicsergéssel a hátunk mögött. Elképesztő volt. Ez a lágyság, ez a romantika, ez a sok érzelem, a gyengéd szavak, a kellemes érintések, amiket a tánc közben váltottunk. Szenvedélyes csókok árja. A hold is szépen ragyogott felettünk. Szép lassan vetkőztetni kezdtük egymást, tudtuk, nem kell a sietség. Carlisle szép lassan bevitt a barlangba, ahol meglepően meleg volt. Finoman a falnak nyomott, és elhalmozott csókokkal az egésztestem végigjárta. Mikor elérkezett a pillanat, finoman egybe forrasztotta testünk, ott a természetben, egy barlangban, amihez foghatót még sosem láttam. Tempónk nyugodt volt, mégis követelőző, tudtuk, ez nem akármilyen pillanat. Egy tökéletes nap befejezése, ez a lágy kellemes szeretkezés. A beteljesülés pillanatában én szinte csillagokat láttam, kedvesem pedig egy morgással jelezte, milyen jól is esett neki ez a szelíd tempó a tegnapi vad szeretkezésünk után. A barlangban lefeküdtünk egymás mellé, és halkan pihegtünk. Csodálatos volt ez az este és remélem a többi itt töltött napunk is tökéletes lesz.