Naptár :)

Látogató számláló

Friss

Kedves olvasóim!! :)

Íme tessék megérkezett Carlisle Cullen életéne 39. fejezete. Jó olvasást kívánok hozzá :) Üdv: Solya :)

Ha van kedvetek nézzetek be az új blogomra :)

www.newcullenstory.blogspot.com

Örömmel jelentem be a rendszeres olvasok száma elérte a 68főt!!!! :D Köszönöm!! :) ezer köszönet a 68 rendszeres olvasóért!! soha nem gondoltam volna, hogy lesztek ennyien. de hála az istenek tévedtem és letettek ennyien! :) Remélem lesztek többen is :)

Üdv: Solya

2010. június 24., csütörtök

Carlisle Cullen élete 27. fejezet :)

Kívánok jó a olvasást a fejihez! :) Előre jelzem kicsit korhatáros! :D De tudom, hogy úgyis elolvassátok!! :D Ennek csak örülni tudok :D Remélem ehhez a részhez is kapok komit :) "Szépen nagy boci szemekkel néz" :)Szeretnék ismét köszönetet mondani Drusillának aki nagyon jó barátnőm és nagyon jó Bétám is! Aki mindig fáradozik és szakít időd arra, hogy megnézze az új fejit és ki javítsa a hibáim :D Köszönöm neked!! :D Még egyszer jó olvasást kívánok!!! :D

Esme gyűrűje :)



Az eljegyzés megtervezése/3
Leánykérés

Edward szemszöge:

– Szia, drágám. Mi ez a boldog mosoly?
– Edward, ma anyának szólított.
– Ez nagyon kedves tőle.
– Szerintem is, olyan aranyos. Egy fiamat elveszítettem, de kaptam helyette egy másikat, akit ugyanúgy szerethetek, mintha a sajátom lenne.

Carlisle szemszöge:

Mikor kedvesem közölte, hogy Edward ma anyának szólította, azonnal üzentem fiamnak, hogy köszönöm. Sőt, még a napokban beszélnem kell vele, hogy mire jutott a virág ügyben, mikorra lesz meg, és, hogy a gyűrű milyen legyen. Ma benéztem az ékszerészhez, gyönyörű gyűrűket láttam, de hát remélhetőleg, fiam rákérdezett, vagyis tapogatózott egy kicsikét. Kedvesemmel még mindig nem aludtunk egy szobában, de ezt nem bánom, nem siettetek semmit, hiszen tudom mit tett az, a vadállat férje. És amúgy is az én időmben, a férfiak úriemberek voltak, én ezt igyekszem megtartani. Habár az emberiség kezd egyre romlottabb lenni. Most kedvesem itt fekszik a karjaimban, és én simogatom a hátát, nagyon jó érzés az, hogy a közelemben van. Imádom az édes illatát, az ártatlan szemeit, és mind azt a határtalan szeretett, amit nyújtani tud.

Ő egy igazi, földre szállt angyal, akit hál Istennek, nekem küldtek, amiért ma is, és örökké hálás leszek, ha ő nem lenne, talán nem is lennék az igazi, Esme által lettem teljes, egész. Igaz, Edward itt volt nekem, de ő fiamként volt velem, és van velem mai napig. Teljesen elhatalmasodott rajtam a szerelem, a ragaszkodás, a féltés, a gyengédség, kezd bennem kialakulni az apa, és talán a leendő férj is. Azt sajnálom, hogy nekünk, vámpíroknak nem lehet gyermekük, ha nekem és Esmének gyermekünk születne, biztos olyan gyönyörű lenne, mint ő, és olyan szeretettre méltó, én azt se bánnám, ha tőlem nem örökölt volna semmit. Annyira fáj, hogy nem adhatom meg szerelmemnek ezt a lehetőséget, annyira boldoggá szeretném tenni, tudom, hogy örülne egy saját gyermeknek. Lehet, hogy nem is tőlem, de jaj, fáj, ez a tudat, remélem az évek múlásával sikerül valamit találnom erre a gondra, és majd lehet saját gyermekünk. Gondolataimból létem értelme rángatott ki.

– Drágám, min gondolkozol ennyire? Már vagy tíz perce szólongatlak, kezdesz megijeszteni.
– Bocsáss meg, szívem, nem akartalak megijeszteni. Csak azon gondolkodtam, hogy ma is milyen szép vagy, és, hogy napról napra jobban szeretlek – végül is ez is igaz volt. Nem akartam neki megmondani, hogy az fáj, hogy nem tudom őt teljesen boldoggá tenni.
– Jaj, Carlisle, ha tudnád, és most már tudni is fogod, ha elmondom, én is így érzek egyre erősebb a szerelmem irántad – mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt
– Szívem, ez most mi volt? Csak annyit hallottam, hogy a bejárati ajtó becsapódik, és annyit, hogy Edward kijelenti, elmegy egy kicsit itthonról, aztán kész, az ajtó becsukódott.
– Semmi érdekes, ne is foglalkozz vele. Most csak velem törődj – mondta csábosan.
– Szívem, tudod, hogy törődök veled – hirtelen azt sem tudtam, mit is kezdjek kedvesemmel. Eddig sose akartam sürgetni, most sem akarom.
– Carlisle, azt akarom, hogy szeress, ma éjjel. Szeretnék veled, ma este szeretkezni. Valószínű, hogy a fiunk ezt a gondolatom hallotta meg.
– Biztos vagy benne, hogy szeretnél velem ma szeretkezni? Tudod, hogy nem sürgetlek
– Eleget vártam már rád. Akarlak. De, ha te nem akarod.
– Jaj, dehogy is persze, hogy szeretném.


Esme szemszöge:

Miután szenvedélyesen megcsókoltam Carlisle-t, azonnal átfutott az agyamon, hogy szeretkezni szeretnék vele. Miután ezt kigondoltam, Edward tapintatosan távozott a házból. Nem is tudom, mit ütött belém, talán azok a szavak, amiket mondott nekem, az indított el nálam valamit, tudtam, ez ösztönös lesz. Minden porcikám őt kívánta. De volt bennem egy kicsi félsz, hiszen Carlisle több mint 200 éves, és biztosan sok nővel volt dolga. De mindent meg fogok tenni, hogy ez az este csodás legyen.

– Semmi érdekes, ne is foglalkozz vele. Most csak velem törődj – mondtam csábosan.
– Szívem, tudod, hogy törődök veled.
– Carlisle, azt akarom, hogy szeress ma éjjel. Szeretnék veled, ma este szeretkezni. Valószínű, hogy a fiunk ezt a gondolatom hallotta meg.
– Biztos vagy benne, hogy szeretnél velem ma szeretkezni? Tudod, hogy nem sürgetlek.
– Eleget vártam már rád. Akarlak. De, ha te nem akarod.
– Jaj, dehogy is persze, hogy szeretném.

Finoman kezdett el csókolgatni, az ajkamtól kezdte, aztán az államat csókolta, aztán a nyakam. Szinte már őrjítő lassúsággal csinálta. Egyre jobban elhatalmasodott rajtam a vágy. De hagytam, hogy kedvesem csináljon mindent, mert teljesen megbíztam benne. Pillanatok alatt leszaggattam róla az inget, az én felsőm is hamar lekerült a melltartómmal együtt. Kedvesem áttért melleim kényeztetésére, belőlem pedig jól eső sóhajok szakadtak fel. Nem sokáig bírtam uralkodni magamon, kezem a nadrágja felé vándorolt, de ő megállított.

– Biztos, hogy akarod? Még megállhatunk.
– Ne csigázz, kérlek, tegyük meg, biztos vagyok benne.
– Rendben.

Azonnal letéptem a nadrágját, és az egyik sarokba dobtam. Az én szoknyám is a sarokban végezte. Már csak az alsó neműink választottak el a beteljesedéstől. Hamar megszabadultunk az utolsó akadálytól is. Kedvesem azonban semmit nem sietett el, kínzó lassússággal csókolta végig a testem minden pontját. Belőlem viszont egyre gyakrabban törtek elő a jól eső sóhajok. Alig bírtam magammal, érezni akartam őt. Nem is kellett sokáig várnom, lábaimat a dereka köré kulcsoltam, gyengéden és finoman hatolt belém. Olyan gyengéd volt velem, mintha össze tudnék törni, de ez nem lehetséges, hiszen vámpír vagyok én is.
Lassan, és ritmusosan mozgott, miközben szenvedélyesen csókolta az ajkaimat. Kisebb sikolyok törtek fel belőlem, kicsit szégyentelenek is tartottam magam. Ez az együttlét csodás volt. Carlisle gyengéd, és gondoskodó, életemben először jól esett a szeretkezés. A volt férjem kegyetlenségei után ez maga volt a mennyország. De én sem tétlenkedtem, ráfordítottam szerelmem a hátára, így én vettem át az irányítást. Kedvesemből finom kis morgások törtek fel. Ez arra ösztönzött, hogy gyorsabb tempót diktáljak. Csókolgattam az álla vonalát, simogattam a mellkasát. Egyre gyorsabb tempót diktáltunk. És kedvesemmel egyszerre értük el a gyönyört, kedvesem felordított, én pedig hangos sikolyban törtem ki. Finoman ismét a hátamra kerültem, és szerelmem legördült rólam.

– Köszönök, mindent. Életem legszebb élménye volt ez most. Szeretlek.
– Nem kell, semmit megköszönnöd. Én is szeretlek, jobban, mint az életemet. Költözz össze velem, kérlek. Legyen ez a szoba, a mi szobánk.
– Rendben, ide költözöm a szobánkba.
– Köszönöm, kedves.

Carlisle szemszöge:

Felejthetetlen egy éjszaka volt, amit kedvesemmel eltöltöttünk. És végre átköltözik az én szobámba, ami most már a mi szobánk. Hamar felkelt a nap. Edward nem tudom, mikor érhetett haza, de üzentem neki gondolatban, hogy ma elmegyünk az ékszerészhez. Már csak egy nap, és megkérem Esme kezét. Reggel kedvesemtől csókkal köszöntem el, és megígértem neki, hogy sietek haza. Hamar letelt a műszakom. Edward már kint várt rám a kórház előtt.

– Akkor, mehetünk, apa az ékszerészhez?
– Persze, induljunk. Megtudtad milyen gyűrűt szeretne?
– Persze.
– És milyet szeretne?
– Nem szabta meg, bármilyennek örülni fog.
– Akkor rajtunk lesz a döntés.
– Bizony.

Hamar odaértünk az ékszerészhez. Edwarddal azonnal megakadt a szemünk, egy kék szíves gyémántgyűrűn. Az eladónak határozottan elmondtuk, hogy azt szeretnénk, gyorsan meg is vettük. Útközben bementünk a virágoshoz. Gyönyörű lett a csokor. Hamar eltel a napom. Ma van kedd, az a kedd, amikor megkérem kedvesem kezét. Arra gondoltam, hogy a virágcsokorba teszem a gyűrűt. Siettem haza a munkából, elhoztam a csokrot is. Beletettem a gyűrűt. Otthon már Esme várt az ajtóban.

– Szia, édesem.
– Szia.
– Szeretnék valamit kérdezni.
– De jó illat van.
– Ez a csokor a tiéd, de előtte szeretnék valamit kérdezni.
– Persze, mondd csak.
– Esme, hozzám jössz felségül? – persze illedelmesen fél térdre ereszkedtem.
– Igen – sikkantotta, és a nyakamba ugrott.

Kivettem a csokorból a gyűrűt, és rá húztam kedvesem ujjára.

2010. június 18., péntek

Carlisle Cullen élete 26.fejezet

Jó olvasást!! :) Kérek szépen komikat!! :) És sajnálom hogy ennyit késtem vele :( Üdv: Solya

Eljegyzés megtervezése/2


Carlisle szemszöge:

– Drágám, nem haragszol, ha elrabolom kicsit Edet?
– Nem, menjetek csak – mondta mosolyogva kedvesem.

Kiviharzottam a házból, gondolatban üzentem Edwardnak, szóljon, ha alig hallja már kedvesem gondolatait, mert az azt jelenti, ő sem fog hallani minket, és nekem ez a célom. Próbáltam többi gondolatom, fiam elől elrejteni, nem akartam, hogy a gondolataimból tudja meg, először. amit mondani akarok. Sokáig futottunk. ezt az utat persze néma csendben tettük meg. mikor fiam hirtelen megállt előttem.

– Hallótávolságon kívül vagyunk?
– Igen, apa. Mondhatod, mit szeretnél?
– Fiam, meg szeretném kérni Esme kezét.
– Ez nagyszerű, és miben segíthetek neked?
– Hát el kéne menni gyűrűt néznünk, finoman megkérdezhetnéd Esmét, hogy milyen gyűrű a kedvence, vagy milyet szeretne.
– Hát rendben, minél finomabban próbálok tapogatózni, és szívesen elkísérlek gyűrűt nézni.
– Köszönöm, fiam.
– Igazán nincs mit. És mire gondoltál még?
– Hát valamilyen, gyönyörű virágcsokorra.
– Ez teljesen jól hangzik. És még mit tervezel, lépjek le otthonról, vagy legyek otthon?
– Nyugodtan otthon maradhatsz. Ha igent mond, legalább együtt örülünk, ha nemet mondd, majd lesz kivel megbeszélnem.
– Jól van, apu, ahogy szeretnéd. Melyik napra tervezed megkérni a kezét?
– Hát arra gondoltam, két hét múlva, kérem meg a kezét, tudod csak azért, hogy legyen időm mindent megtervezni. Két hét múlva, kedden.
– Ez nagyon jól hangzik, akkor holnap suli után megyek, benézek a virágoshoz, és lerendezem a csokrot, rendben?
– Köszönöm, fiam. Akkor én kedden benézek veled az ékszerészhez.
– Jól van, de most menjünk vissza, Esme már biztosan hiányol minket.

Azzal visszaindultunk a házunkhoz. Persze Edward jóval előbb ért haza. De azért szolidaritásból lassított néha, ezért hálás is voltam neki. Egyszerre léptünk be a házba, kedvesem odasuhant Edwardhoz, és jó szorosan megölelte, utána hozzám suhant, és egy csókot nyomott a számra. Kedvesemben hatalmas a szeretett, imádom őt. Őt nem lehet nem szeretni. Akkor kedden megyek, az ékszerészhez Edwarddal izgulok, pedig ennyi magányos év után ideje lesz megállapodni. Nem félek, csak izgulok, mi lesz, ha nemet mond, ha gyorsnak találja ezt az egészet. Mi lesz, ha elhagy? Azt nem élném túl.

Edward szemszöge:

Reggel van, indulnom kell a suliba, újból indul a színjáték. Ismét jönnek a hölgyek gondolatai, hogy milyen helyes is vagyok. Ma is remek napnak nézek elébe. Esme már várt a lépcsőnél, kellemes napot kívánt, és egy puszit nyomott az arcomra. Kiléptem az ajtón, és elindultam a suliba. Kicsit bevetettem a vámpírgyorsaságom, de előtte megbizonyosodtam róla, hogy nincs embere közelben. Hazafelé megejtem a virágost, egy szép csokrot állítattok össze, Esme a legszebbet érdemli, és miután hazaértem, ki kell tapogatóznom, milyen gyűrűt is szeretne. Az első órám biosz, mindig is szerettem a biológiát, talán egyszer elvégezhetném az orvosít, Carlisle biztosan örülne neki. Meg persze Esme is boldog lenne, és persze kicsit én is, hiszen nevelő szüleim büszkék lennének rám.

Már a suli kapujában álltam, mikor meghallottam egy lány gondolatait, arról ábrándozott, hogy ő kapja meg a főszerepet a suli színdarabjában.
A Szépség, és a Szörnyeteget fogják előadni. El is felejtettem, hogy lesz valami a suliban, pedig a vámpírok nem felejtenek, lehet én csak nem akartam emlékezni. És most teljesen leköt a feladatom, amit apám adott. Persze ez a megbízás boldoggá tesz, végre valaki boldog. Néha boldogtalan vagyok, de ezt nem mutatom ki otthon. Még csak az kéne, hogy valami párt akarjanak nekem keríteni. Igen, a magány rossz dolog, és most érzem csak igazán, ha Esmeékre nézek jó érzés is tölt el, és szomorúság is, ők a tökéletes páros. Túl fiatal voltam, mikor elkapott a halálmarka. Hiszen barátnőm sem volt, sose voltam szerelmes, és most már nem is lehetek szerelmes.

De mégis reménykednem kell, hiszen sosem tudhatom, mit hoz a sors, a jövő. A nap pillanatok alatt eltelt, mikor észbe kaptam, már a virágoshoz sétáltam.
Egy kedves lány volt az eladó, olyan 22 év körüli lehetett, mosolygott, boldog ez tisztán látszik rajta. Bementem az üzletbe, az ajtóban a kis csengő megszólalt, jelezve érkezett egy vevő, ez a vevő most én voltam. Egy fiú, aki nem öregedett már jó pár éve. Rámosolyogtam a lányra, aki azonnal elpirult, utálom ezt, nem szeretek senkit sem elkápráztatni, de nem tehetek róla, ez is a képességem. A lány éppen arra gondol, milyen jóképű vagyok, és reménykedik, hogy talán elhívom valahová. Hát nagyon téved szegényke, ha tudná, hogy mi vagyok, valószínűleg inkább elkerülne, mint, hogy randizzon velem.

– Hello - szólított meg kedvesen. Miben segíthetek?
– Hello. Egy nagyon szép virágcsokrot szeretnék csináltatni.
– Értem. Mikorra kell?
– Jövő hét keddre - a lány gondolataiban az járt, hogy biztos a barátnőmnek készítettem.
– Rendben, milyen virág legyen?
– Legyen a csokor 7 szálas, legyen benne 2 szál frézia, 2 szál tulipán, 2 szál Jázmin, és egy szál vörös rózsát. És egy száz szálból álló rózsát is, és a száz rózsának a szárai legyenek tövis nélküliek.
– Ejha, ez mind egy hölgynek, szerencsés a barátnőd.
– Nem a barátnőmnek lesz, hanem édesapámnak kell, mert megkéri megint anyu kezét.
– Nagyon romantikus az apukád.
– Akkor meglesz keddre? A pénz nem számít. És egy kártyát is kérek a rózsához, a szöveg, ez legyen: örökre a tiéd, ha te is akarod.
– Ez nagyon szép. Akkor keddre kész lesz. Még valamit esetleg?
– Nem köszönöm.
– A csokrot kinek a nevére írjam? Ki jön érte?
– Oh, ja persze, Carlisle Cullen névre, és ő is jön érte.
– Rendben. Viszlát.
– Viszlát.

Amint kiértem az utcára, mélyen a gondolataimba merültem. Jöhet a kérdés, miért is ilyen sok virágból tevődik össze a csokor. Mert mindegyik virágnak más a jelentése, ezért ilyen változatos. A Frézia jelentése, mindig megbízhatsz bennem, a Tulipán jelentése, lángoló szenvedélyes szerelem, a Jázmin jelentése, elismerés, csodálás, és a Rózsa jelentése, a birtokló szerelem, a szenvedély virága. És azért kértem, hogy a száz szál rózsa tövis nélkül legyen, mert annak is jelentése van, mégpedig a szerelem első látásra. Hiszen mint tudom, első látásra beleszeretett Esmébe. Pedig, akkor Esme még igen fiatal volt. De hát a szerelem, és a sors újból összehozta őket. Kiértem az utcából, és már az erdőbe sétáltam be. Amint beértem az erdőbe, futásnak eredtem. Újból felszabadultnak éreztem magam. Gyorsan haza értem, a házba fülig érő vigyorral tértem be, hiszen büszke voltam magamra, és elhatároztam, ma először szólítom Esmét, anyunak. Amint beléptem Esme puszit nyomott az arcomra.

– Szia, Edward. Milyen napod volt? Mi ez a vigyor?
– Szia, anya. Kellemes egy nap volt. Oh, és ez a vigyor, hát nem is tudom, csak úgy ott maradt az arcomon.
– Mit mondtál az előbb?
– Mire gondolsz, anya?
– Istenem, te anyunak szólítottál. Köszönöm, fiam, köszönöm, szeretlek.
– Én is szeretlek, anya. – mondtam. Mire Esme össze-vissza puszilgatott.
– Anya, ha nem bánod, én felmegyek a szobámba, mert el kell intéznem néhány dolgot.
– Jól van, fiam, menj csak.

Egész végig Esme boldog gondolatait hallgattam. Örülök, hogy ezzel a szóval, hogy anya boldoggá tudtam őt tenni. Aztán rájöttem, hogy finoman ki kéne szimatolnom, milyen gyűrű is kellene anyunak. Ezért szépen letoltam a fenekem a nappaliba, oda, ahol megtaláltam Esmét.

– Anyu, beszélhetnénk?
– Valami gond van, fiam?
– Nem nincs, csak kérdezni szeretnék valamit.
– Kérdezz csak.
– Szóval, mikor ember voltál, és megkérték a kezed, milyen volt a gyűrűd?
– Ez most, hogy jön ide?
– Csak kíváncsi vagyok, mert tudod, ha egyszer lesz barátnőm, akit meg akarok, majd kérni, szeretném tudni, hogy milyen gyűrű is kéne.
– Értem, hát nekem volt benne néhány gyémántkő, ezüst volt, szép volt, tetszett is, csak hát így visszagondolva, megbántam, hogy igent mondtam akkor.
– Értem, és ha esetleg most, apa, megkérné a kezed, milyen gyűrűt szeretnél?
– Jézusom, ugye nem ezt tervezi?
– Nem dehogy is. Csak ha egyszer úgy határozna, de nyugalom nem láttam ilyen tervet a gondolatai között.
– Már kicsit rám ijesztettél.
– Talán nemet mondanál?
– Igent mondanék, természetesen. Csak hirtelen, ez most éppen ebben a pillanatban, kicsit meglepett. De nincs kikötésem a gyűrűvel kapcsolatban. Nem kell, hogy nagyon drága legyen, hanem az a lényeg, hogy szívből jöjjön.
– Igazad van, tényleg az a lényeg. Na jó, én visszamentem a szobámba, apa közeledik.
– Jól van, menj.
– Szia, szívem,
– Szia, drágám. Mi ez a boldog mosoly?
– Edward ma anyának szólított.
– Ez nagyon kedves tőle.
– Szerintem is, olyan aranyos. Egy fiamat elveszítettem, de kaptam helyette egy másikat, akit ugyanúgy szerethetek, mintha a sajátom lenne.

2010. június 1., kedd

SZÜNET!!!!

Sajnálattal jelentem be hogy egy kis ideig ez a blogom szünetelni fog mivel kell egy kis gondolkodási idő, hogy majd ha vége lesz a szünetnek méltón térjen vissza történet!
A szünet oka, hogy nincs jó ötletem, hogyan is folytassam a történetet kicsit megakadtam de ha minden jól megy akkor jövőhéten már lesz friss! :)
Sajnálom, hogy egy kicsit szünetelek ezen a blogon de vigaszképpen ajánlom nektek új blogom Amely a szebb idők címet viseli!
www.newcullenstory.blogspot.com

Míg a Carlisle életéből várjátok a frisset addig bátran nézzetek be a másik blogomra is hiszen megéri. A történetben szintén benne vannak Cullenék!
Remélem megértitek a szünetet.

Üdv: Solya :)

Magamról

Saját fotó
Egy 17 éves kedves vidám vicces és csöndes lány vagyok! szeretek táncolni és énekelni. Szeretem a focit nézni!! Imádok írni és olvasni!:) Habár a helyes írásom néha kiborító:) Imádom a húgom. A sulit nem annyira kedvelem de meg oldom :)Nagy Alkonyat saga rajongó vagyok és én a Team jasper csapatba tartozom :)

Elérhetőségem

Íme itt van egy e-mail cím amire bátran írhattok!
orsolya1717@freemail.hu.