Naptár :)

Látogató számláló

Friss

Kedves olvasóim!! :)

Íme tessék megérkezett Carlisle Cullen életéne 39. fejezete. Jó olvasást kívánok hozzá :) Üdv: Solya :)

Ha van kedvetek nézzetek be az új blogomra :)

www.newcullenstory.blogspot.com

Örömmel jelentem be a rendszeres olvasok száma elérte a 68főt!!!! :D Köszönöm!! :) ezer köszönet a 68 rendszeres olvasóért!! soha nem gondoltam volna, hogy lesztek ennyien. de hála az istenek tévedtem és letettek ennyien! :) Remélem lesztek többen is :)

Üdv: Solya

2012. április 10., kedd

Carlisle Cullen Élete 36. fejezet

Helló emberkék igen tudom lassan egy éve nem volt új feji szégyenlem is a pofám de vissza tértem és hoztam a fejit :D Jó olvasást hozzá üdv: Solya Utólag is Boldog nyuszit :)


Edward szemszöge:

De erre gondolni se akarok. Milyen más lennék. De mégse vagyok teljesen elkeseredve, hiszen van egy szerető családom, akikért ölni is képes lennék. Hiszem, hogy ha nem is jó annyira örökké élni, egyszer ez talán megváltozik. Teltek a napok, és költözködéshez készülődtünk picinyke családommal, az úti célunk pedig Rochester. Esme izgatottan rohangál ide-oda, mindent kétszer ellenőriz, hogy meg van e minden a dobozokban, a gondolatai eléggé pörögnek. Izgatott amiatt, hogy hogyan fognak minket fogadni ott, az új városkában. Carlislenak már van munkája a városi kórházban, nekem van helyem az iskolában, és Esme is talált egy remek állást. Minden tökéletes, azt hiszem. De az a furcsa érzés nem hagy nyugodni, valami történni fog.

− Fiam, hahó – szólított meg Carlisle.
– Igen, Carlisle?
– Mindent sikerült elpakolnod? Min aggódsz?
– Hát én izé, semmiség, csak van egy olyan érzésem, hogy történni fog valami Rochesterben.
– Jó, vagy rossz értelemben? – kérdezte elém suhanva Esme.
– Nem tudom, Esme – válaszoltam, majd lehajtottam a fejem.
– Ne légy szomorú, ha gondolod, szólj, és máshová költözünk – mondta Esme vigasztalóan, miközben átölelt.
– Nem, anya, költözzünk csak Rochesterbe – majd küldtem felé egy biztató mosolyt.
– Ez esetben, hölgyem, fiam induljunk – mondta Carlisle, majd útnak indultunk az ismeretlennek.

Első nap a suliban, szuper. A diákok megnéznek, főleg a lányok, mosolyognak és rólam álmodoznak órákon. Szörnyű, naiv kislányok, ha tudnák ki is vagyok valójában, halálra rémülnének, erre a gondolatra egy mosoly terült szét az arcomon. Egy szőke hajú lány éppen majdnem elájult ettől a mosolytól. Hűha, óvatosan Edward, róttam meg magam gondolatban, még az kéne, hogy valaki belém zúgjon, nem akarok menekülni. Már egyszer kellett ezért költöznünk. Esme ezen csak jót nevetett Carlisle-jal együtt. De ha még egyszer át kéne élnem, á, bele se akarok gondolni.
Az a lány hazáig követett, mindig attól féltem, hogy felfedi a titkunk, az valahogy nem hiányzott volna. Még idejében leléptünk.
Ez a szőke hajú lány csak bámul. Aj, még is csak menekülni kell ismét? A gondolatai másról árulkodnak, csupa hiúság, felsőbbrendűség érzése árad a gondolatai közül, mégis lágy, és kedves szándék vezérli felém. Segíteni akar beilleszkedni. Ő a suli szépsége. A neve Rosalie Lilian Hale. Hm, és ha jól hallottam Royce King menyasszonya. Hallani persze gondolatokban, és rögtön erre is gondolt Royce menyasszonya vagyok… gyakorolta a bemutatkozást, jellemző, ez is csak egy az elkényeztettet úrilányok közül, akikkel eddig találkoztam. Mély levegőt vett, és elindult felém. Gondolatai akörül forogtak, hogy is mutatkozzon be. Vicces milyenek is az emberek, hogy izgul, nagyon gyorsan ver a szíve. Izgul, üvöltenek a gondolatai, és elérkezett elém.

– Jó napot kívánok, ön bizonyára Edward Cullen, Dr. Carlisle Cullen unokaöccse, én Rosalie Lilian Hale vagyok.
– Igen Miss. Hale, jól mondta, én vagyok Edward Cullen. Segíthetek valamiben? – kérdeztem érdeklődve.
– Igazából, gondoltam én segítek önnek, Mr. Cullen. Beilleszkedni, és még meg mutatnám az iskolát.
– Nagyon kedves öntől, kisasszony, de már az igazgató megmutatta az iskolát – mondtam majd rá mosolyogtam.
– Oh, ez esetben köszöntöm az iskolánkban, Mr. Cullen.
– Örülök, hogy itt lehetek, hölgyem, ez esetben, ha nem bánja mennék az órámra. Viszlát.
– Viszlát – mondta majd ő is az órájára indult.

Hm vicces történelem óra, nekem akarják oktatni, aki átélte egy részét, ugyan már. Ez az óra is hamar elröppent, már csak egy utolsó, testnevelési óra, és végre hazamehetek, micsoda megkönnyebbülés lesz ennyi zajos gondolat után. Este vadászni megyek Esmével. Carlisle éjszakai ügyeletben van, így nem tart velünk, igen nagy kár. Testnevelés órán a tanár játék órát rendelt el. Én a futást választottam, persze emberi tempóban, igen, idegesítő volt a számomra, emberkoromban is imádtam futni, és most vámpírként is imádok, sokszor kitisztítja a fejem.


3 hónap múlva

Annyira éreztem, tudtam. Apám gondolatai üvöltöttek, bocsánatot kért százszor, de nekem csak az járt a fejemben, ez nem lehet. Amint beléptem az ajtón, sajnálatos módon láttam, hogy még is csak igazak apám gondolati. Rosalie Lilian Hale ott feküdt a kanapén, fájdalmai között sikítozva alakul éppen vámpírrá. Apám ezerszer lepörgette a gondolatait, hogy épp megmentette Rosalie-t a biztos haláltól. A vőlegénye, és a bandája megerőszakolták, sőt ütötték is, erre a gondolatra méreg gyűlt a számba. Rosalie felsikoltott, és kérlelt minket, hogy öljük meg őt. Esme arca fájdalomba torzult erre a kérésre. Sajnálja ezt a lányt. És én is sajnálom őt, hiába volt beképzelt, nem ezt érdemelte, főleg nem azt, hogy vámpír legyen belőle. Előtte állt még az élet, egyre durvábbak az emberek. Hisz még is csak egy hölgy, az istenért, így elbánni vele. Odamentem a kanapé mellé, és megfogtam Rosalie kezét, amit gyengéden megszorítottam.

 Nem lesz semmi gond, Rosalie. Esme elmeséli neked mi is történik éppen veled. Elhiszem, hogy nagyon fáj, én is átestem ezen.

–Még is mi történik velem? - ordította.
– Kedveském - vette át a szót Esme. - Éppen vámpírrá válsz.
– Anya, össze van zavarodva, a fájdalma nagyobb, mint a normális gondolkodás módja. Nem érti, vagyis nem akarja elhinni, amit mondtál neki az imént. Tele van kérdésekkel.

– Rosalie, mi mind a hárman vámpírok vagyunk, elhiszem, hogy hihetetlen számodra pedig ez igaz. Carlisle az első a családunkból, Edward a második, én pedig a harmadik tagja vagyok a családnak, és te leszel a negyedik. Carlisle talált rád, sok vért veszítettél. Megsajnált, hát hazahozott, és megkérdezte mi a véleményem arról, hogy vámpír leszel, gyorsan kellett döntenie, ezt látta helyesnek, ne haragudj meg rá. A fajtánkbéliek sokan emberi véren élnek, de mi mások vagyunk, mi csak kizárólag állati vért fogyasztunk. Megtanultunk emberek között élni, és ha szeretnéd, miután teljesen átalakultál, és felébredtél, segítünk neked embernek lenni. A vámpíroknak vannak szabályaik. Olaszországban vannak az uralkodók, Aro, Caius és Marcus. Tilos felfedni az emberek előtt, mik is vagyunk. Tilos emberi gyermekeket vámpírrá változtatni. Tilos nyilvánosan vadászni.

Esme csak mesélt, és mesélt újdonsült családtagunknak. Nem rajongtam ezért, hogy családunk tagja lesz, de megértem Carlislet, ő így látta jónak, hát elfogadom a döntését. Esme egyrészt boldog, mert kapott egy lányt, akiről gondoskodhat, és végre nem ő lesz az egyedüli nő a családban, feltéve, ha Rosalie a mi életformánk választja. Bizakodik Carlisle és Esme is, sőt én is, inkább állatok gyilkosa legyen, mint embereké. Három nap, és mindent megtudunk, hát kíváncsian várom az átalakulás végét.

Magamról

Saját fotó
Egy 17 éves kedves vidám vicces és csöndes lány vagyok! szeretek táncolni és énekelni. Szeretem a focit nézni!! Imádok írni és olvasni!:) Habár a helyes írásom néha kiborító:) Imádom a húgom. A sulit nem annyira kedvelem de meg oldom :)Nagy Alkonyat saga rajongó vagyok és én a Team jasper csapatba tartozom :)

Elérhetőségem

Íme itt van egy e-mail cím amire bátran írhattok!
orsolya1717@freemail.hu.