Naptár :)

Látogató számláló

Friss

Kedves olvasóim!! :)

Íme tessék megérkezett Carlisle Cullen életéne 39. fejezete. Jó olvasást kívánok hozzá :) Üdv: Solya :)

Ha van kedvetek nézzetek be az új blogomra :)

www.newcullenstory.blogspot.com

Örömmel jelentem be a rendszeres olvasok száma elérte a 68főt!!!! :D Köszönöm!! :) ezer köszönet a 68 rendszeres olvasóért!! soha nem gondoltam volna, hogy lesztek ennyien. de hála az istenek tévedtem és letettek ennyien! :) Remélem lesztek többen is :)

Üdv: Solya

2011. július 31., vasárnap

Carlisle Cullen élete 35. fejezet

Jó olvasást a fejihez! :) Üdv: Solya :)
Edward zongorája :)


Edward szemszöge:

Egyedül vagyok, Carlisle és Esme a saját kis szigetükön éppen boldogan el vannak. Én, ilyenkor érzem azt igazán, hogy jó így nekem. Végre nem kell azt a gondolatot hallgatnom végig, hogy ”milyen rossz lehet neki, mert nincs párja, talán magányos” stb… szeretem őket, de ezek a gondolatok egész nap kicsit frusztrálnak. Igaz, Carlisle, ő nem aggódik emiatt annyit, de Esme annál inkább aggódik miattam. Fél, hogy nekem rosszul esik az, hogy neki van párja, míg én egyedül vagyok, hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy így tökéletes, nem érti meg, hiszen ő úgy gondolkodik, mint egy anya.

Igaz, már kevesebbet gondol rá, de vannak napok, mikor végig ezen gondolkodik, általában ilyenkor szoktam elmenekülni a kedvenc fámra néhány könyvel a kezemben. Kedvenc fa, hát igen, miért pont egy fa, miért nem egy rét, vagy mondjuk egy park? Én is ezen gondolkodtam, de valahogy az a fa megnyugtat. Persze ilyenkor Esme rögtön azon aggódik, hogy megbánt ezzel, ha arra gondol, hogy nincs párom, azt hiszi, menekülök a gondolatai elől, részben igaz menekülök, de nem igazán a gondolatai miatt, hisz ő úgy szeret, mintha a fia lennék, ez olyan furcsa nekem. Az a legnagyobb félelmem, hogy igaza van. De ki vagyok én, hogy párom legyen, csak egy szörnyeteg vagyok, nekem nem ad az ég egy társat, mert én nem érdemlem meg, és én ezzel tisztában vagyok. Egy lelketlen szörny, igen, lelketlen.

A szörny nem elég kifejezés az vagyok, talán sose leszek igazán boldog, mert nekem ez nem jár. Hiába próbálom a gondolataim elterelni, erről nem megy. De érzek valamit a szívem táján, talán fájdalmat, magam sem értem ezt, ennek olyan ismeretlennek kéne lennie, én nem érezhetek fájdalmat, csak az érezhet fájdalmat, akinek lelke van. De nekem ilyen nincs, az meghalt, mikor átváltoztam egy vérszomjas vámpírrá. Az a tűz, az a fájdalom, ha eszembe jut, akkor összerezzenek, szörnyű, borzalmas, olyan, mintha a pokolban égnél. Habár sose jártam a pokolban, mégis azt gondolom olyan, mintha ott égnék, és nincs semmi, ami csökkentse azt a hatalmas, kínzó tüzet.

Ordíthatsz, vergődhetsz ,de semmi nem segít, csak a kínt érzed, és azt kívánod közben, bárcsak meghalnál. És a tűz egyszer csak csökkent, aztán egyre erősebb lett, míg nem a szívemet vette célba. A szívem küzdött, de a méreg örökre végzett vele. Örökre, milyen furcsa szó, pedig igaz, létezik, csak sajnos nem olyan jó, mint kéne. Ezek a gondolatok is a kedvenc fámon születtek meg. Sietve ugrottam le a fámról, és rohantam haza az üres házba, mert eszembe jutott egy csodás dallam, egy szívszorító csodás melódia, ami tökéletesen fog illeni a zongora lágy dallamaihoz. Csodás lesz majd élőben hallgatni, és nem csak képzeletben.

Szinte azonnal elragadtak az emlékek, amint leültem a versenyzongorámhoz. Esmééktől kaptam a jelképes 30-dik születésnapomra, amit egy tizenhét éves testben éltem meg. Furcsa voltak az a nap, vámpír létemre teljesen elfelejtettem a születésnapom, nem értettem mi ez a nagy titkolózás, nem szívesen láttam bele a fejükbe, próbáltam kívül maradni, de akkor Esme elkottyantott egy gondolat foszlányt „ remélem, sikerül őt meglepni.” És ez volt az, ami szöget ütött a fejembe, pár másodpercig nem is jutott az eszembe, hogy kit is készül meglepni fogadott anyám , talán Carlisle-nak volna a születésnapja? Tűnődtem, vagy valami évfordulójuk van? És akkor Carlisle belépett az ajtón, gyanúsan próbált ő is valamit titkolni, de ha róluk lett volna szó, biztos segítséget kértek volna tőlem egymás meglepésére. Aztán beugrott, ma lenne a 30-dik születésnapom. Ezt titkolták előlem, nagyon kedves volt tőlük. Aztán eljött az este, éreztem néhány ismerős illatot. Tanyáék ugrottak be váratlanul, és egyszer csak az ajtó kivágódott, és a szőke hajú, eperpiros színű hajtinccsel rendelkező vámpírlány a nyakamba ugrott. És bele visította a fülembe, „Boldog Harmincadik Születésnapot, Edward”. Eközben, össze-vissza puszilgatott, majd sorjában érkeztek a többiek is.

„Boldog születésnapot, Edward” hangzott kórusban, nem csak hangosan mondták ki, hanem a gondolataik is ezt üvöltötték. Esme szorosan megölelt, majd puszit nyomott a homlokomra. Carlisle-tól kaptam egy igazi, szoros, apai ölelést. Eleazar is átölelt, és elnézést kért gondolatban, Tanya kirohanásáért, erre csak biccentettem, és legyintettem egyet. Carmen lelkesen a fülembe súgta, hogy reméli hamarosan párra lelek, mert szerinte ez nem fair, hogy egy ilyen csinos 30-as, aki mindig tizenhétnek néz ki, pár nélkül van. Szoros öleléssel megköszöntem neki a jó kívánságát. Irinia és Kate egy hatalmas puszival kívántak boldog szülinapot, és a kezembe nyomtak egy reménytelenül romantikus könyvet. Ezt persze a gondolataikból tudtam meg. És mire észrevettem, hogy Carlisle, és Esme eltűntek, addigra vissza is értek, egy gyönyörű, fekete versenyzongorával. „Még egyszer Boldog Harmincadik Születésnapot, fiam” - mondták egyszerre, mire én azonnal megöleltem őket. Eddig is volt zongora a házban, de az nagyon régi volt, és sajnos az idők során tönkrement.

— Játszanál nekünk valamit? – kérdezte szívélyesen Esme.
— Természetesen, mit játsszak? – kérdeztem kíváncsian.
— Rád bízom, Edward. – mondta lágyan, soha nem hallottam még ilyen lágynak.
— Hát akkor, hallgassátok, amit most komponálok nektek. A címe: Család.
— Tökéletes a címe, halljuk hát – kérte Eleazar.

És akkor az ujjaim repültek a billentyűkön. A dal végén mindenki felállva tapsolt. A Denali klán két napot töltött nálunk, rengeteget beszélgettünk. Tökéletes volt az a nap.

Gondolataim visszaszálltak a jelenbe, és megalkottam a tökéletes zongoradarabot. A címét még nem tudom, de érzem, hogy közeleg valami új, talán ez volt ami motivált. Leírtam papírra is ezt a darabot, igaz, sose felejtek, de úgy érzem, a jövőben sokat fogom használni, vagy később dicsekedni kicsit másoknak.

Amint visszatérnek Esméék az útjukról, költözünk Rochesterbe. Esme választotta a helyet, szerinte békés kis hely lesz, szerinte tökéletes lesz hármunknak. Ami engem illet, teljesen mindegy, hol vagyunk, csak együtt legyünk, mint egy szerető család. És akkor, meg is született a dal címe a fejemben, Rochester, ez lesz a címe. Tökéletes, gondoltam, és előkaptam a papírt, amire a kottát írtam és felülre írtam címnek, Rochester. Sikeresen eltettem, egy mappába a kottát, majd visszamentem a kedvenc fámra olvasni, azokat a könyveket, amelyeket Carlisle-ék vettek nekem.

Carlisle tudományos könyveket vett nekem, orvostudomány, gyógynövények, és ismerjük meg a földünket, című könyveket. Mindegyik nagyon izgalmas, sőt inkább érdekes. Míg Esme romantikus regényeket vett nekem. A címek már elárulták miről is szólnak.

Szerelem mindenek felett, Tündéri Angyal, Harc a szerelemért és, ami igazán meglepett az egy háborús könyv volt, persze ebben is volt romantika. Na meg, még egy csomó másik könyvvel elhalmoztak, ők igazán tökéletes nevelőszülők számomra, habár már elmúltam harminc.

Erre a gondolatra felnevettem, de semmi vidámság nem volt benne. Igen, csak az idő nem mutatja rajtam a jeleit. Pedig, ha ember lehettem volna, ha nem kapom el a spanyolnáthát, akkor, most biztosan lenne egy gyönyörű feleségem, és talán gyermekeim. Hacsak nem haltam volna meg a háborúban. De erre gondolni se akarok. Milyen más lennék. De mégse vagyok teljesen elkeseredve, hiszen van egy szerető családom, akikért ölni is képes lennék. Hiszem, hogy ha nem is jó annyira örökké élni, egyszer ez talán megváltozik.

Magamról

Saját fotó
Egy 17 éves kedves vidám vicces és csöndes lány vagyok! szeretek táncolni és énekelni. Szeretem a focit nézni!! Imádok írni és olvasni!:) Habár a helyes írásom néha kiborító:) Imádom a húgom. A sulit nem annyira kedvelem de meg oldom :)Nagy Alkonyat saga rajongó vagyok és én a Team jasper csapatba tartozom :)

Elérhetőségem

Íme itt van egy e-mail cím amire bátran írhattok!
orsolya1717@freemail.hu.