Jó olvasást!! :) Bocsi a késésért! Köszönet Drusillának aki van olyan kedves és mindig át nézi a fejim!! Köszönöm neked Drusilla :) A komikat szívesen várom most is Pozitív és negatív komit egyaránt!! :)
A csók, és vallomások
Aztán mikor körbenéztem, már csak Carlisle volt mellettem, és még mindig szorosan ölelt, aztán váratlan dolog történt, megpuszilta a fejem búbját. És ennyit súgott a fülembe: „Sajnálom, hogy ennyit kellett szenvedned.”
Furcsa érzés volt, hogy megpuszilta a fejem, de jól esően furcsa.
Carlisle szemszöge:
Hihetetlen milyen szörnyűségeket kellet átélnie ennek az angyalnak. Nem is tudtam mit cselekszem, csak egyszerűen megtettem, megpusziltam a fejbúbját, ki akartam vele fejezni mennyire sajnálom és, hogy nálunk jobb lesz, és én majd vigyázok rá, mindentől megvédem. Vajon most mit gondolhat rólam, rögtön megpuszilom, Istenem meg kell kérdeznem, haragszik-e rám.
– Esme, ne haragudj az érzelmi kitörésemért, vagyis a pusziért, nem akartam tolakodó lenni.
– Semmi gond, megnyugodtam tőle.
– Örülök, hogy nem zaklatott fel.
– Carlisle, nem baj, ha elmegyek fürdeni, és merre találom a fürdőt?
– Nem baj, és ki mész a nappaliból és ott van balra, amúgy néha én is szoktam fürdeni vadászat után. És ruhát majd szerzünk neked Edwarddal azonnal, oké?
– Igen, az jó lesz köszönöm.
Esme elindult fürdeni, mi addig Edwarddal nekiálltunk valami ruhát keresni neki. Habár mi férfiak vagyunk, és még nem volt sosem női vendégünk, ezért csak a mi ruhánkba tud majd öltözni ez az angyal. Én egy inget vettem ki a szekrényből Ed meg egy nadrágot vett ki a szekrényéből. Már épp végeztünk a ruha összeállításával, mikor Esme jelent meg a fürdőszoba ajtajában, a testére egy törülköző volt csavarva. Eszméletlenül gyönyörű volt.
Fiam gyorsabban kapcsolt, és odaadta az összekészített ruhát.
Esme kedvesen, ideges mosollyal megköszönte, és visszavonult a fürdőbe.
Pár perc múlva már az ingemben és Edward nadrágjában jött ki, meg kell vallani irtó szexin állt neki az ingem. De törölközőben sem volt rossz. Sőt, ő bármiben egy csábító amazon.
– Öhm, köszönöm a ruhát.
– Nincs mit, ha gondolod, elmegyünk neked holnap valami ruhát venni.
– Azt igazán megköszönném.
– Nincs mit köszönnöd, ez természetes, akkor holnap elmegyek, és hozok neked ruhákat.
Másnap elmentem, és vettem ruhákat, főként feketéket. Mert este beszéltem Edwarddal, és mondta, hogy szerinte Esme gyászolni szeretne, és inkább fekete ruhákat vegyek neki. Szóval így is tettem. Odaadtam neki a ruhákat, örült, hogy nem kényszerítem máris a felejtésre. Titokban vettem néhány színes ruhát is, ha már lejár nála a gyász, tudjon mást is viselni.
2 évvel később….
Esménél letelt a gyászidőszak már kb. fél hónapja.
Egyik este lejött velem beszélgetni ez az angyal.
– Carlisle, mondanom kell valamit.
– Ülj le, szívesen meghallgatlak.
– Ez nehéz nekem, hiszen csak nemrég bizonyosodtam meg róla, hogy szerelmes vagyok beléd.
Felálltam a székemből nem gondolkodtam, csak cselekedtem, először finom csókot leheltem Esme ajkaira, utána ő kapott szenvedélyesen az ajkaim után, és forró csókban forrtunk össze. Zihálva váltunk szét, és csendben egymás szemeibe néztünk.
– Kedves, nekem kellett volna először megvallanom az érzéseimet irántad, de féltem, hogy erre még nem vagy kész. Én is, SZERETLEK – mondtam, majd újra lecsaptam a puha ajkaira. Szenvedélyes csókban forrtunk össze.
– Hogy mondjuk el Edwardnak, mit fog hozzá szólni, hogy mi együtt vagyunk?
– Én örülök nektek, ideje volt már, állandóan az egymás iránti vágyakozásotokat, sok volt már hallgatni.
– Köszönöm, fiam, hogy megérted.
– Ugyan ez semmiség, örülök a boldogságotoknak, igazán szép pár vagytok. De én most megyek vadászni, messzebb megyek, de ne aggódjatok értem, két nap múlva jövök, ígérem – mondta komolyan. Majd megölelt minket, és elment.
– Kedvesem, beszélgessünk. El kell mondanom, hogy azért is mentettelek meg, mert szeretlek azóta a nap óta, mióta megláttalak tizenhat évesen.
– Carlisle, én is így vagyok ezzel, elhiheted, te nagyon különleges férfi vagy. Benned megbízom, számomra te vagy az igazi.
– Nekem meg te vagy az életem, kedvesem.
2010. április 16., péntek
2010. április 15., csütörtök
Blogbarát Díj :)
Blog Barát díj:
Ez a díj, csak a legjobbaknak jár!
Szabályok:
1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
Drusilla: http://lapushvampirja.blogspot.com/ köszike :)
Add tovább 3, legfeljebb 5 embernek:
Liz: http://alkonyat-utan.blogspot.com/
Rita07: http://rachelhellonewyork.blogspot.com/
Meré: http://megrendezetterzelmek.blogspot.com/
Mert szeretünk OLvasni! :)
1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.
Köszönöm Drusillának aki gondolt rám!! :)
2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet.
Meg Cabot- Misztikus szerelem
Tartalom: Camelot legendájáról szól napjainkban.
Elaine és Will a két főszereplő szerelmesek lesznek egymásba.
Willnek van egy mostoha testvére aki meg akarja őt ölni.
Marcot a sötétség erői veszik arra rá, hogy megpróbálja meg ölni Willt.
Mikor Willre támad Marco egy fegyverrel Willnek nincs fegyvere de Eleine időben érkezik és egy kardod dob Wilnek. A kérdés csak az mit ér a kard a fegyver ellen?
Elaine nem nem Shalott asszonya hanem a Tó Hölgye. És a tó hölgye sikeresen megmenti Willt a kard segítségével.
Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?
Tartalom: Emma épp elég katasztrófafilmet látott már ahhoz, hogy amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni. A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt leszbikus álmait sem felejti ki a felsorolásból. Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel. Az élet azonban mást tartogat számára…
Kinley MacGregor-Lángoló szenvedély
Tartalom:Hogy véget vessen a régi családi viszálynak, egy fiatal skót lány ráveszi a klánok nőtagjait, hogy tagadjanak meg minden asszonyi kötelességet, míg a férfiak abba nem hagyják az öldöklést. De vajon meg tud-e tagadni egy ilyen fiatal lány bármit is a felbukkanó jóképű csirkefogótól? Ha az a csirke fogó szívének régi vágya?
Nos, remélem, hogy felkeltettem az érdeklődéseteket valamelyik könyvvel :)
3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket.
Liz: http://alkonyat-utan.blogspot.com/
AnnaMarcsi és Rita07:http://inthesameshoes.blogspot.com/
2010. április 13., kedd
Carlisle Cullen élete - 22. fejezet
Sziasztok! Itt a várva várt feji! Bocsánat a késésért. Jó olvasást a folytatáshoz! A komiknak nagyon örülnék! :) Puszi, Solya
A sikeres vadászat és különös érzelemnyilvánítás Carlisle részéről
Esme szemszöge:
– Dehogynem, csak hallgass az ösztöneidre, és menni fog.
Nem gondolkodtam, agyamat ellepte a köd.
És megindultam arra, amerre áldozatom szívverését hallottam.
Csak rohantam, és rohantam. Már készültem rávetni magam az áldozatra, de megálltam. Láttam, hogy Carlisle-ék követnek. Kérdő tekintettel rá néztem, és ő biztatásul bólintott. Tovább futottam, és akkor már rávetettem magam az áldozatomra, ami egy szarvas volt. Élvezettel szívtam éltető nedűjét, arra gondoltam, most már az ő éltető ereje az én éltető erőm. Csak így van esélyem arra, hogy jobb legyek, és ne egy közönséges gyilkos. Vagy ha gyilkos is vagyok, akkor is legalább nem egy ártatlan ember életét ontom ki. Bár hiszek abban, hogy állatnak és embernek is van lelke, hiszen lehet, a nélkül nem is élnék, jelen esetben mi létezünk. A mi lelkünk kapott egy második esélyt az életre, hát ha ezt jobban csináljuk. Az égieknek terveik vannak velünk, vámpírokkal, ezt szentül hiszem. Eleinte nehezen dolgoztam fel, hogy vámpír vagyok, de rá jöttem ezt a sors akarta így. Úgy érzem, most leszek csak igazán boldog, a jövő sok szépet fog még hozni nekem, és az új családomnak.
Carlisle szemszöge:
Esme megindult az első vadászatára. Már láttam rajta, hogy elérkezett nála a vörös köd. De visszanézett rám, és aggódást véltem felfedni a szemeiben. Bólintottam, hogy csinálja csak, jól csinálja. Mintha csak erre várt volna, már le is terítette első áldozatát, egy szarvast. Olyan kecsesen mozgott, mint valami angyal, egy csoda, szinte már kiestek a szemeim olyannyira néztem őt. Ő egy tökéletes, szeretnivaló nő. Fiam kérdő tekintetekkel nézett rám. Gondolatban üzentem neki: „Bocsáss meg, fiam, kicsit elragadtattam magam”.
– Semmi gond, apa, de ha így folytatod a végén én is szerelmes leszek belé. Lehet, le is csapom a kezedről, ha nem vigyázol. – mondta, és nevetésben tört ki.
– Na de, fiam, képes lennél rá? - kérdeztem tőle meghökkenve.
– Tudod, hogy csak vicceltem.
– Tudom, fiam.
Tovább néztem Esme csodás alakját. Szép lassan, emberi tempóban sétált oda hozzánk.
– vadásznál még? – kérdeztem kedves, elbűvölt hangon.
– Hát már jobb, de ha nem bánjátok, biztosra mennék.
– Persze, nem menj csak - válaszolta fiam.
Már a harmadik szarvasát fogyasztotta, és én még mindig a kecsességén ámuldozom. Teljes áhítattal figyeltem őt. Rám nézett, és zavarában lesütötte a szemét. O a fene, nagyon megbámultam, biztos megijedt. Sőt inkább zavarba hoztam, de hát olyan gyönyörű. Ő megérdemli egy epekedő férfi tekintetét. Hazafelé tartottunk fiammal, és természetesen az angyallal, akit mellénk rendelt valamilyen erő. A fiam, nagyon gyors volt, ő már jóval előrébb járt, mint mi, de én ezt egy csöppet sem bántam. Rá akarom bírni ezt a kedves teremtményt, hogy ha emlékszik a múltjára mesélje el nekem. Biztos jó élete volt.
Esme szemszöge:
Miután végeztem a vadászattal visszafordultam Carlisle-hoz, és Edwardhoz. Edward csak bátorítóan rám mosolygott, de Carlisle más volt. Megigézve figyelt engem, ami megijesztett. Nem sok férfi nézett rám eddig még így, de férjem, aki egy durva, és kegyetlen ember volt is megbámult néha. Carlisle tekintete, persze egészen más volt, sokkal lágyabb, és őszinte, de nekem, mégis eszembe jutatta a múltamat. Idegesen sütöttem le a szemeimet, mert nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy zavar, hogy néz. Nem akarom megbántani, és nem is esik igazán rosszul. Sőt, inkább hízelgő. Igazság szerint furcsa érzések kavarogtak bennem. Egyrészt nem akartam, hogy férfi még egyszer az életben felfigyeljen rám, de egy részem azt súgta, hogy Carlisle-lal kapcsolatban, mégis csak akarom, hogy érezzen irántam valamit, már ha ez egyáltalán ilyen múlttal lehetséges.
Hazafelé indultunk, Edward előre ment, nagyon gyors, még engem is leelőz, pedig én még csak most lettem vámpír. Carlisle-lal szép csendben futottunk, sokszor egymásra néztünk. Gyakran zavarba hozott, hogy néz. Hamar hazaértünk, én leültem a kanapéra, és láttam Carlisle szemében, hogy kíváncsi valamire.
– Esme, nem lenne gond, ha kérdeznék a múltadról? Emlékszel még rá, mi történt veled a múltban?
– Sajnos emlékszem, mindenre. Nem szívesen mesélek róla, de megérdemlitek, hogy mindent tudjatok rólam, ha már a családotok tagja leszek.
– Ha nem akarsz, nem muszáj megértjük.
– Nem, mesélni szeretnék.
– Jól van, kíváncsian hallgatunk.
Miután veled találkoztam minden megváltozott. Boldog voltam. Jól teltek az évek. 6 évre rá férjhez mentem, Charles Evensonhoz. Habár az érzéseim közömbösek voltak iránta, hozzá mentem. Hamar rájöttem, hogy hiba volt hozzá mennem. Charles a világ felé a jó férjet mutatta, de otthon másképp viselkedett, gyakran bántalmazott. Az első közös éjszakánkon is megütött. Hónapok teltek így. Édesapámnak említettem, hogy, hogy bánik velem a férjem, de erre csak azt mondta legyek jó feleség, és akkor nem fog jogosan megverni. Aznap este, mikor apám azt mondta, sírtam, szerencsére akkor a férjem megint nem jött haza. Általában ivott a barátaival, és általában más nőkkel volt. Ez fájt nekem. Főleg az, ahogy apám beszélt velem, sosem szeretett igazán, sokkal jobban örült volna annak, ha fiú lettem volna. Édesanyámnak nem akartam említeni, hogy a férjem bántalmaz, hiszen ő azt gondolta boldog vagyok. Meghagytam ebben a hitben. Egyre gyakrabban vert. El kellett mennünk egy bálra, és ő választotta nekem a ruhát, ami engedni látszatta a verés nyomait, ordibált velem és mondta tüntessem el. Sikeresen eltüntettem, púderekkel. Miután hazamentünk a bálról újból megütött, szinte mindig ezt tette, semmi kedvesség nem volt benne Agresszívan nyúlt hozzám, szinte megerőszakolt. Aztán kitört az első világháború, szerencsémre behívták katonának. Volt másfél év nyugodalmam, eközben taníthattam a gyerekeket, ami számomra hatalmas örömet okozott. Aztán Charles 1919-ben hazajött. Újból bántalmazni kezdett, ahogy régen. Aztán valamilyen csoda folytán, teherbe estem. Akkor döntöttem úgy, hogy elmenekülök otthonról. Másodunoka testvéremhez költöztem, ide Milwaukee-ba, hadi özvegynek adtam ki magam, gyorsan beilleszkedtem, és a helyi iskolában tanítottam, a kisgyerekeket. 1921-ben életet adtam a fiamnak, akinek Anthony Carlisle Platt nevet adtam. Születése után, három nappal sajnos, meghalt, és akkor döntöttem, úgy, hogy öngyilkos leszek.
Az emlék hatására felzogoktam, vártam a könnyeket, de nem folytak, helyette csak szúró érzést éreztem a szememben. Carlisle odajött hozzám, és szorosan megölelt. Miközben meséltem, a durva részeknél gyakran felmordult Edwarddal együtt. Aztán mikor körbe néztem már csak Carlisle volt mellettem, és még mindig szorosan ölelt, aztán váratlan dolog történt megpuszilta a fejem búbját. És ennyit súgott a fülembe: „Sajnálom, hogy ennyit kellett szenvedned.”
Furcsa érzés volt, hogy megpuszilta a fejem, de jól esően furcsa.
A sikeres vadászat és különös érzelemnyilvánítás Carlisle részéről
Esme szemszöge:
– Dehogynem, csak hallgass az ösztöneidre, és menni fog.
Nem gondolkodtam, agyamat ellepte a köd.
És megindultam arra, amerre áldozatom szívverését hallottam.
Csak rohantam, és rohantam. Már készültem rávetni magam az áldozatra, de megálltam. Láttam, hogy Carlisle-ék követnek. Kérdő tekintettel rá néztem, és ő biztatásul bólintott. Tovább futottam, és akkor már rávetettem magam az áldozatomra, ami egy szarvas volt. Élvezettel szívtam éltető nedűjét, arra gondoltam, most már az ő éltető ereje az én éltető erőm. Csak így van esélyem arra, hogy jobb legyek, és ne egy közönséges gyilkos. Vagy ha gyilkos is vagyok, akkor is legalább nem egy ártatlan ember életét ontom ki. Bár hiszek abban, hogy állatnak és embernek is van lelke, hiszen lehet, a nélkül nem is élnék, jelen esetben mi létezünk. A mi lelkünk kapott egy második esélyt az életre, hát ha ezt jobban csináljuk. Az égieknek terveik vannak velünk, vámpírokkal, ezt szentül hiszem. Eleinte nehezen dolgoztam fel, hogy vámpír vagyok, de rá jöttem ezt a sors akarta így. Úgy érzem, most leszek csak igazán boldog, a jövő sok szépet fog még hozni nekem, és az új családomnak.
Carlisle szemszöge:
Esme megindult az első vadászatára. Már láttam rajta, hogy elérkezett nála a vörös köd. De visszanézett rám, és aggódást véltem felfedni a szemeiben. Bólintottam, hogy csinálja csak, jól csinálja. Mintha csak erre várt volna, már le is terítette első áldozatát, egy szarvast. Olyan kecsesen mozgott, mint valami angyal, egy csoda, szinte már kiestek a szemeim olyannyira néztem őt. Ő egy tökéletes, szeretnivaló nő. Fiam kérdő tekintetekkel nézett rám. Gondolatban üzentem neki: „Bocsáss meg, fiam, kicsit elragadtattam magam”.
– Semmi gond, apa, de ha így folytatod a végén én is szerelmes leszek belé. Lehet, le is csapom a kezedről, ha nem vigyázol. – mondta, és nevetésben tört ki.
– Na de, fiam, képes lennél rá? - kérdeztem tőle meghökkenve.
– Tudod, hogy csak vicceltem.
– Tudom, fiam.
Tovább néztem Esme csodás alakját. Szép lassan, emberi tempóban sétált oda hozzánk.
– vadásznál még? – kérdeztem kedves, elbűvölt hangon.
– Hát már jobb, de ha nem bánjátok, biztosra mennék.
– Persze, nem menj csak - válaszolta fiam.
Már a harmadik szarvasát fogyasztotta, és én még mindig a kecsességén ámuldozom. Teljes áhítattal figyeltem őt. Rám nézett, és zavarában lesütötte a szemét. O a fene, nagyon megbámultam, biztos megijedt. Sőt inkább zavarba hoztam, de hát olyan gyönyörű. Ő megérdemli egy epekedő férfi tekintetét. Hazafelé tartottunk fiammal, és természetesen az angyallal, akit mellénk rendelt valamilyen erő. A fiam, nagyon gyors volt, ő már jóval előrébb járt, mint mi, de én ezt egy csöppet sem bántam. Rá akarom bírni ezt a kedves teremtményt, hogy ha emlékszik a múltjára mesélje el nekem. Biztos jó élete volt.
Esme szemszöge:
Miután végeztem a vadászattal visszafordultam Carlisle-hoz, és Edwardhoz. Edward csak bátorítóan rám mosolygott, de Carlisle más volt. Megigézve figyelt engem, ami megijesztett. Nem sok férfi nézett rám eddig még így, de férjem, aki egy durva, és kegyetlen ember volt is megbámult néha. Carlisle tekintete, persze egészen más volt, sokkal lágyabb, és őszinte, de nekem, mégis eszembe jutatta a múltamat. Idegesen sütöttem le a szemeimet, mert nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy zavar, hogy néz. Nem akarom megbántani, és nem is esik igazán rosszul. Sőt, inkább hízelgő. Igazság szerint furcsa érzések kavarogtak bennem. Egyrészt nem akartam, hogy férfi még egyszer az életben felfigyeljen rám, de egy részem azt súgta, hogy Carlisle-lal kapcsolatban, mégis csak akarom, hogy érezzen irántam valamit, már ha ez egyáltalán ilyen múlttal lehetséges.
Hazafelé indultunk, Edward előre ment, nagyon gyors, még engem is leelőz, pedig én még csak most lettem vámpír. Carlisle-lal szép csendben futottunk, sokszor egymásra néztünk. Gyakran zavarba hozott, hogy néz. Hamar hazaértünk, én leültem a kanapéra, és láttam Carlisle szemében, hogy kíváncsi valamire.
– Esme, nem lenne gond, ha kérdeznék a múltadról? Emlékszel még rá, mi történt veled a múltban?
– Sajnos emlékszem, mindenre. Nem szívesen mesélek róla, de megérdemlitek, hogy mindent tudjatok rólam, ha már a családotok tagja leszek.
– Ha nem akarsz, nem muszáj megértjük.
– Nem, mesélni szeretnék.
– Jól van, kíváncsian hallgatunk.
Miután veled találkoztam minden megváltozott. Boldog voltam. Jól teltek az évek. 6 évre rá férjhez mentem, Charles Evensonhoz. Habár az érzéseim közömbösek voltak iránta, hozzá mentem. Hamar rájöttem, hogy hiba volt hozzá mennem. Charles a világ felé a jó férjet mutatta, de otthon másképp viselkedett, gyakran bántalmazott. Az első közös éjszakánkon is megütött. Hónapok teltek így. Édesapámnak említettem, hogy, hogy bánik velem a férjem, de erre csak azt mondta legyek jó feleség, és akkor nem fog jogosan megverni. Aznap este, mikor apám azt mondta, sírtam, szerencsére akkor a férjem megint nem jött haza. Általában ivott a barátaival, és általában más nőkkel volt. Ez fájt nekem. Főleg az, ahogy apám beszélt velem, sosem szeretett igazán, sokkal jobban örült volna annak, ha fiú lettem volna. Édesanyámnak nem akartam említeni, hogy a férjem bántalmaz, hiszen ő azt gondolta boldog vagyok. Meghagytam ebben a hitben. Egyre gyakrabban vert. El kellett mennünk egy bálra, és ő választotta nekem a ruhát, ami engedni látszatta a verés nyomait, ordibált velem és mondta tüntessem el. Sikeresen eltüntettem, púderekkel. Miután hazamentünk a bálról újból megütött, szinte mindig ezt tette, semmi kedvesség nem volt benne Agresszívan nyúlt hozzám, szinte megerőszakolt. Aztán kitört az első világháború, szerencsémre behívták katonának. Volt másfél év nyugodalmam, eközben taníthattam a gyerekeket, ami számomra hatalmas örömet okozott. Aztán Charles 1919-ben hazajött. Újból bántalmazni kezdett, ahogy régen. Aztán valamilyen csoda folytán, teherbe estem. Akkor döntöttem úgy, hogy elmenekülök otthonról. Másodunoka testvéremhez költöztem, ide Milwaukee-ba, hadi özvegynek adtam ki magam, gyorsan beilleszkedtem, és a helyi iskolában tanítottam, a kisgyerekeket. 1921-ben életet adtam a fiamnak, akinek Anthony Carlisle Platt nevet adtam. Születése után, három nappal sajnos, meghalt, és akkor döntöttem, úgy, hogy öngyilkos leszek.
Az emlék hatására felzogoktam, vártam a könnyeket, de nem folytak, helyette csak szúró érzést éreztem a szememben. Carlisle odajött hozzám, és szorosan megölelt. Miközben meséltem, a durva részeknél gyakran felmordult Edwarddal együtt. Aztán mikor körbe néztem már csak Carlisle volt mellettem, és még mindig szorosan ölelt, aztán váratlan dolog történt megpuszilta a fejem búbját. És ennyit súgott a fülembe: „Sajnálom, hogy ennyit kellett szenvedned.”
Furcsa érzés volt, hogy megpuszilta a fejem, de jól esően furcsa.
2010. április 12., hétfő
FIGYELMEZTETÉS!!!!!
Kedves írótársaim!
Szólni szeretnénk, hogy mostanában egy személy lekoppintja a történeteket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és írjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szóról-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts, hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!
Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/
Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Kérjük írd ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!
Előre köszönjük: Alice és Ivi
2010. április 11., vasárnap
Cukker Blogger Díj
Blogger Díj:
1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!
1 kész :)
2, Join: http://join-abosszuangyala.blogspot.com/
Katica: http://fictwilightfic.blogspot.com/
3, Kérdések: Kedvenc
...íróm:Stephenie Meyer, Nora Roberts, J.R Ward, Meg Cabot
könyvem: Twilight, New moon, Eclipse, Misztikus szerelem, Burok, Lángoló szenvedély
ételem: Pizza, Lángos, Saláta, Spagetti, Rántott hús
italom: Cola, Narancslé, Forró csoki
színem: Fekete, Piros, Kék, Szürke,Barna
énekesem: 50 cent, Akon
énekes nő: Pink, Rihanna, Kate Perry, Keisha, Beyonce
Együttes: Paramore,Linkin park, Black Eyed Speas
Dj: Nincs kedvenc
színészem: Brad Pitt, Robert Pattinson, Jackson Rathbone, Ashley Green, Elizabeth Reaser, Peter Facinelli,Nikki Read, Kellan Lutz, George Clooney
mozi film: Avatar, Exférj Újratöltve
sorozat: Tuti gimi, Nagymenők, Született feleségek, Dadus, Dr. House, NCIS
dalom: Keisha- Love is my drug
hangszerem: Zongora, Gitár, Hegedű
Hónap: Április, Június
nap: Péntek, Szombat
évszak: Tavasz és Nyár
napszak: Este
sport: Tánc, Foci és Kézi
bloggerem: mindenki akinek olvasom a blogját...
kommentelőm: Minden egyes kommentelőm aki megtisztel azzal hogy ír pár sort :)
Kedvenc idézet: És az oroszlán beleszeret a bárányba,
micsoda buta bárány,micsoda beteg mazochista oroszlán
Bajban mutatkozik meg, hogy ki a jó barát, hisz jó körülmények közt van barát elég.
Akinek én szeretném adni: Drusilla: http://www.drusilla1985.blogspot.com/
Nincsií: http://misztikusvilaghatalmaban.blogspot.com/
Lili: http://lilifanfiction.blogspot.com/
Drusilla: http://lapushvampirja.blogspot.com/
AnnaMarcsi és Rita07: http://inthesameshoes.blogspot.com/
Zazi: http://eberalom.blogspot.com/
2010. április 4., vasárnap
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!! :D
Kívánok minden rendszeres olvasómnak és az erre tévedő látogatóknak
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Magamról
- solya
- Egy 17 éves kedves vidám vicces és csöndes lány vagyok! szeretek táncolni és énekelni. Szeretem a focit nézni!! Imádok írni és olvasni!:) Habár a helyes írásom néha kiborító:) Imádom a húgom. A sulit nem annyira kedvelem de meg oldom :)Nagy Alkonyat saga rajongó vagyok és én a Team jasper csapatba tartozom :)