Carlisle Cullen élete 26.fejezet

Jó olvasást!! :) Kérek szépen komikat!! :) És sajnálom hogy ennyit késtem vele :( Üdv: Solya

Eljegyzés megtervezése/2


Carlisle szemszöge:

– Drágám, nem haragszol, ha elrabolom kicsit Edet?
– Nem, menjetek csak – mondta mosolyogva kedvesem.

Kiviharzottam a házból, gondolatban üzentem Edwardnak, szóljon, ha alig hallja már kedvesem gondolatait, mert az azt jelenti, ő sem fog hallani minket, és nekem ez a célom. Próbáltam többi gondolatom, fiam elől elrejteni, nem akartam, hogy a gondolataimból tudja meg, először. amit mondani akarok. Sokáig futottunk. ezt az utat persze néma csendben tettük meg. mikor fiam hirtelen megállt előttem.

– Hallótávolságon kívül vagyunk?
– Igen, apa. Mondhatod, mit szeretnél?
– Fiam, meg szeretném kérni Esme kezét.
– Ez nagyszerű, és miben segíthetek neked?
– Hát el kéne menni gyűrűt néznünk, finoman megkérdezhetnéd Esmét, hogy milyen gyűrű a kedvence, vagy milyet szeretne.
– Hát rendben, minél finomabban próbálok tapogatózni, és szívesen elkísérlek gyűrűt nézni.
– Köszönöm, fiam.
– Igazán nincs mit. És mire gondoltál még?
– Hát valamilyen, gyönyörű virágcsokorra.
– Ez teljesen jól hangzik. És még mit tervezel, lépjek le otthonról, vagy legyek otthon?
– Nyugodtan otthon maradhatsz. Ha igent mond, legalább együtt örülünk, ha nemet mondd, majd lesz kivel megbeszélnem.
– Jól van, apu, ahogy szeretnéd. Melyik napra tervezed megkérni a kezét?
– Hát arra gondoltam, két hét múlva, kérem meg a kezét, tudod csak azért, hogy legyen időm mindent megtervezni. Két hét múlva, kedden.
– Ez nagyon jól hangzik, akkor holnap suli után megyek, benézek a virágoshoz, és lerendezem a csokrot, rendben?
– Köszönöm, fiam. Akkor én kedden benézek veled az ékszerészhez.
– Jól van, de most menjünk vissza, Esme már biztosan hiányol minket.

Azzal visszaindultunk a házunkhoz. Persze Edward jóval előbb ért haza. De azért szolidaritásból lassított néha, ezért hálás is voltam neki. Egyszerre léptünk be a házba, kedvesem odasuhant Edwardhoz, és jó szorosan megölelte, utána hozzám suhant, és egy csókot nyomott a számra. Kedvesemben hatalmas a szeretett, imádom őt. Őt nem lehet nem szeretni. Akkor kedden megyek, az ékszerészhez Edwarddal izgulok, pedig ennyi magányos év után ideje lesz megállapodni. Nem félek, csak izgulok, mi lesz, ha nemet mond, ha gyorsnak találja ezt az egészet. Mi lesz, ha elhagy? Azt nem élném túl.

Edward szemszöge:

Reggel van, indulnom kell a suliba, újból indul a színjáték. Ismét jönnek a hölgyek gondolatai, hogy milyen helyes is vagyok. Ma is remek napnak nézek elébe. Esme már várt a lépcsőnél, kellemes napot kívánt, és egy puszit nyomott az arcomra. Kiléptem az ajtón, és elindultam a suliba. Kicsit bevetettem a vámpírgyorsaságom, de előtte megbizonyosodtam róla, hogy nincs embere közelben. Hazafelé megejtem a virágost, egy szép csokrot állítattok össze, Esme a legszebbet érdemli, és miután hazaértem, ki kell tapogatóznom, milyen gyűrűt is szeretne. Az első órám biosz, mindig is szerettem a biológiát, talán egyszer elvégezhetném az orvosít, Carlisle biztosan örülne neki. Meg persze Esme is boldog lenne, és persze kicsit én is, hiszen nevelő szüleim büszkék lennének rám.

Már a suli kapujában álltam, mikor meghallottam egy lány gondolatait, arról ábrándozott, hogy ő kapja meg a főszerepet a suli színdarabjában.
A Szépség, és a Szörnyeteget fogják előadni. El is felejtettem, hogy lesz valami a suliban, pedig a vámpírok nem felejtenek, lehet én csak nem akartam emlékezni. És most teljesen leköt a feladatom, amit apám adott. Persze ez a megbízás boldoggá tesz, végre valaki boldog. Néha boldogtalan vagyok, de ezt nem mutatom ki otthon. Még csak az kéne, hogy valami párt akarjanak nekem keríteni. Igen, a magány rossz dolog, és most érzem csak igazán, ha Esmeékre nézek jó érzés is tölt el, és szomorúság is, ők a tökéletes páros. Túl fiatal voltam, mikor elkapott a halálmarka. Hiszen barátnőm sem volt, sose voltam szerelmes, és most már nem is lehetek szerelmes.

De mégis reménykednem kell, hiszen sosem tudhatom, mit hoz a sors, a jövő. A nap pillanatok alatt eltelt, mikor észbe kaptam, már a virágoshoz sétáltam.
Egy kedves lány volt az eladó, olyan 22 év körüli lehetett, mosolygott, boldog ez tisztán látszik rajta. Bementem az üzletbe, az ajtóban a kis csengő megszólalt, jelezve érkezett egy vevő, ez a vevő most én voltam. Egy fiú, aki nem öregedett már jó pár éve. Rámosolyogtam a lányra, aki azonnal elpirult, utálom ezt, nem szeretek senkit sem elkápráztatni, de nem tehetek róla, ez is a képességem. A lány éppen arra gondol, milyen jóképű vagyok, és reménykedik, hogy talán elhívom valahová. Hát nagyon téved szegényke, ha tudná, hogy mi vagyok, valószínűleg inkább elkerülne, mint, hogy randizzon velem.

– Hello - szólított meg kedvesen. Miben segíthetek?
– Hello. Egy nagyon szép virágcsokrot szeretnék csináltatni.
– Értem. Mikorra kell?
– Jövő hét keddre - a lány gondolataiban az járt, hogy biztos a barátnőmnek készítettem.
– Rendben, milyen virág legyen?
– Legyen a csokor 7 szálas, legyen benne 2 szál frézia, 2 szál tulipán, 2 szál Jázmin, és egy szál vörös rózsát. És egy száz szálból álló rózsát is, és a száz rózsának a szárai legyenek tövis nélküliek.
– Ejha, ez mind egy hölgynek, szerencsés a barátnőd.
– Nem a barátnőmnek lesz, hanem édesapámnak kell, mert megkéri megint anyu kezét.
– Nagyon romantikus az apukád.
– Akkor meglesz keddre? A pénz nem számít. És egy kártyát is kérek a rózsához, a szöveg, ez legyen: örökre a tiéd, ha te is akarod.
– Ez nagyon szép. Akkor keddre kész lesz. Még valamit esetleg?
– Nem köszönöm.
– A csokrot kinek a nevére írjam? Ki jön érte?
– Oh, ja persze, Carlisle Cullen névre, és ő is jön érte.
– Rendben. Viszlát.
– Viszlát.

Amint kiértem az utcára, mélyen a gondolataimba merültem. Jöhet a kérdés, miért is ilyen sok virágból tevődik össze a csokor. Mert mindegyik virágnak más a jelentése, ezért ilyen változatos. A Frézia jelentése, mindig megbízhatsz bennem, a Tulipán jelentése, lángoló szenvedélyes szerelem, a Jázmin jelentése, elismerés, csodálás, és a Rózsa jelentése, a birtokló szerelem, a szenvedély virága. És azért kértem, hogy a száz szál rózsa tövis nélkül legyen, mert annak is jelentése van, mégpedig a szerelem első látásra. Hiszen mint tudom, első látásra beleszeretett Esmébe. Pedig, akkor Esme még igen fiatal volt. De hát a szerelem, és a sors újból összehozta őket. Kiértem az utcából, és már az erdőbe sétáltam be. Amint beértem az erdőbe, futásnak eredtem. Újból felszabadultnak éreztem magam. Gyorsan haza értem, a házba fülig érő vigyorral tértem be, hiszen büszke voltam magamra, és elhatároztam, ma először szólítom Esmét, anyunak. Amint beléptem Esme puszit nyomott az arcomra.

– Szia, Edward. Milyen napod volt? Mi ez a vigyor?
– Szia, anya. Kellemes egy nap volt. Oh, és ez a vigyor, hát nem is tudom, csak úgy ott maradt az arcomon.
– Mit mondtál az előbb?
– Mire gondolsz, anya?
– Istenem, te anyunak szólítottál. Köszönöm, fiam, köszönöm, szeretlek.
– Én is szeretlek, anya. – mondtam. Mire Esme össze-vissza puszilgatott.
– Anya, ha nem bánod, én felmegyek a szobámba, mert el kell intéznem néhány dolgot.
– Jól van, fiam, menj csak.

Egész végig Esme boldog gondolatait hallgattam. Örülök, hogy ezzel a szóval, hogy anya boldoggá tudtam őt tenni. Aztán rájöttem, hogy finoman ki kéne szimatolnom, milyen gyűrű is kellene anyunak. Ezért szépen letoltam a fenekem a nappaliba, oda, ahol megtaláltam Esmét.

– Anyu, beszélhetnénk?
– Valami gond van, fiam?
– Nem nincs, csak kérdezni szeretnék valamit.
– Kérdezz csak.
– Szóval, mikor ember voltál, és megkérték a kezed, milyen volt a gyűrűd?
– Ez most, hogy jön ide?
– Csak kíváncsi vagyok, mert tudod, ha egyszer lesz barátnőm, akit meg akarok, majd kérni, szeretném tudni, hogy milyen gyűrű is kéne.
– Értem, hát nekem volt benne néhány gyémántkő, ezüst volt, szép volt, tetszett is, csak hát így visszagondolva, megbántam, hogy igent mondtam akkor.
– Értem, és ha esetleg most, apa, megkérné a kezed, milyen gyűrűt szeretnél?
– Jézusom, ugye nem ezt tervezi?
– Nem dehogy is. Csak ha egyszer úgy határozna, de nyugalom nem láttam ilyen tervet a gondolatai között.
– Már kicsit rám ijesztettél.
– Talán nemet mondanál?
– Igent mondanék, természetesen. Csak hirtelen, ez most éppen ebben a pillanatban, kicsit meglepett. De nincs kikötésem a gyűrűvel kapcsolatban. Nem kell, hogy nagyon drága legyen, hanem az a lényeg, hogy szívből jöjjön.
– Igazad van, tényleg az a lényeg. Na jó, én visszamentem a szobámba, apa közeledik.
– Jól van, menj.
– Szia, szívem,
– Szia, drágám. Mi ez a boldog mosoly?
– Edward ma anyának szólított.
– Ez nagyon kedves tőle.
– Szerintem is, olyan aranyos. Egy fiamat elveszítettem, de kaptam helyette egy másikat, akit ugyanúgy szerethetek, mintha a sajátom lenne.