Carlisle Cullen élete 32. fejezet

Jó olvasást a fejihez és bocsánat, hogy ennyit szenvedtem vele de számomra még mindig nem tökéletes!! :( De remélem a tinektek el nyeri majd tetszését. Íme néhány kép:

Tanya ruhája:


Kate ruhája:


Carmen Ruhája:


Carlisle Esme



Esme csokra:


Esme szemszöge:

–Kedvesem, hogyha már így együtt vagyunk, ismét a család, mi lenne, ha kitűznéd az esküvőnk napját? – kérdezte izgatottan, szerelmem.
– Szívem, ez nagyszerű lenne. Edward, kísérnél te az oltárhoz? – nagyon belelkesedtem.
– Természetesen, anya, boldogan.

– Köszönöm, fiam – mondtam boldogan.
– Egyébként, mikor szeretnéd az esküvőt?
– Mit szólnál, ha tavasszal tartanánk? Mondjuk, május 22-én?
– Nekem megfelel, édesem. Neked, fiam, alkalmas?
– Természetesen kitűnő, örülök, hogy végre elveszed anyát – mondta Edward mosolyogva.

– Akkor én elkezdem szervezni az esküvő helyszínét – mondta kedvesem.
– Én meg megszerzem az esküvői ruhám. Kedvesem, majd beszélnünk kell – mondtam félénken. Edward elől megpróbáltam elrejteni a gondolataim.
– Szívem, talán valami baj van? – kérdezte aggódva létem értelme.

– Nem igazán tudom, hogy baj-e, de ezt majd eldöntjük együtt.
– Akkor én megyek, hogy meg tudjátok beszélni – azzal Edward távozott.
– Mondhatod, drágám, hogy mi bánt – mondta kedvesem lágyan.
– Szóval, én már voltam férjnél, és hát, már ártatlan sem vagyok, érted, és nekem már nem lehet fehér ruhám.

– Drágám, ha azt vesszük te meghaltál, és újéletet kezdtél, és ebben az életedben nem voltál még férjezett. Az tény, hogy voltunk már együtt, de ez nem jelent akadályt. Nyugodtan viselhetsz fehér ruhát.
– Mi lenne, ha inkább tört fehér lenne?
– Ahogy akarod, kedvesem. Legyen hát tört fehér – mondta mosolyogva Carlisle.

Boldogan simultam szerelmem karjaiba. Utána kéne járnom, milyen is legyen az a ruha, jó, hogy tört fehér lesz, de mégis, nem mindegy, hogy milyen lesz a szabása. Gondolom, hogy a leendő férjemmel megyünk nászútra, vagyis nagyon reménykedem bene. Be kell szereznem egy igen csábos fehérnemű szettet. A legjobbat akarom nyújtani a világ legcsodálatosabb férjének, egy igazán vad, szenvedélyes nászéjszakát akarok adni neki, amit sose felejt el.
Hoppá, ezt Edward meghallhatta, mert hallottam, ahogy az ablaka nyílik, és menekül. Szegény fiú, nem irigylem a képességéért. Furcsa, hogy rejtegetnem kell a gondolataim, de idővel majd megszokom. Hosszú az örökkévalóság. Lesz időm megszokni. Gondolataimból Carlisle hangja rángatott vissza.

– Drágám, mire gondoltál, hogy Edward inkább elvonult?
– Hát, éppen a nászéjszakánk tervezgettem – sütöttem le a szemeimet.
– Á, akkor már értem, miért is menekült el a fiúnk.
– Carlisle, egyébként megyünk nászútra?
– Természetesen, édesem, ezt nem hagyhatjuk ki. Mindenről gondoskodom, ezen te ne izgasd magad. Csak mi leszünk, ketten – mondta és egy mosoly bujkált a szája szegletében.

Esküvő előtt két nappal:

Idegesen mászkáltam a házban, két nap és férjhez megyek álmaim férfijához. Én felelek a virágdíszítésért. Leendő férjem erre is gondolt, összegyűjtötte a kedvenc virágaimat. Edward lelkesen segít nekem a csokrok elkészítésében. Az egész házban terjengett a rózsa, frézia, jácint, és a narancsvirág illata. Tökéletes lett a díszítés, hála fiamnak, és persze kedvesemnek. Vendégségbe hívtuk a Denali klánt is, aminek Edward örült, csak hát Tanya rajongásának nem igazán örül. De a kedvünkért még ezt is elviseli. Olyan jó fiú ő, sok mindent elvisel még a Denali lányok rajongását is, csak azért, hogy mi szerelmemmel boldogok lehessünk. Oh, igen, ez lesz a tökéletes nagy nap a számomra.

Soha nem gondoltam volna, hogy rátalálok a boldogságra, ráadásul ez a boldogság örökké fog tartani. Örökké, ez az emberek szótárában csupán pár évtized, vagy csak pár év. Én is terveztem emberkoromban, hogy örökké, és csak pár keserves év lett belőle. De most erre nem gondolhatok. Hiszen két nap múlva, újéletemben, feleség leszek, egy olyan férfinek leszek a felesége, aki igazán szeret, és sose lenne képes bántani engem. Istenem, a szerelem csak úgy száguldozik az egész testemben. A halott szívem, mintha meg akarna dobbanni. Izgulok, pörgök, mint akit felhúztak. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már éjfél elmúlt. Ma nem láthat meg Carlisle, az balszerencsét hozna. Már kiabáltam gondolatban, a pánik úrrá lett rajtam, az ajtón fiam tört be.

– Anya, ne aggódj, megmondtam apának, hogy nem jöhet be. Nyugalom, gyere át az én szobámba, a mai napot velem fogod tölteni, hozd a ruhád is – mondta nyugodt hangon fiam.
– Köszönöm, Edward, annyira szeretlek. Gyere, ide ölelj meg – szorosan megöleltük egymást, ettől egy kicsit megnyugodtam.
– Az egész napot végigbeszéljük. Nem fogsz unatkozni. És ha kell a segítségem, szólj. Régebben volt egy nagyon jófej barátnőm, akit a húgomnak tekintettem, ő meg tanított hajat fonni – ezeket félénken mondta.
– Szerettél volna testvért?
– Hát, szerettem volna. Egy édes, kis, bosszantó hugicát. Mindig is én akartam lenni a nagy, és okos bátyó, aki védelmezi a kishúgát – mondta szomorú éllel a hangjában.
– Megértelek téged. Biztos az én fiam is szeretett volna testvért maga mellé – mondtam bánatosan.
– Anya, ne beszéljünk most erről. Holnap férjhez mész, neked boldognak kell lenned, nem szomorkodhatsz.
– Igazad van, Edward.


Carlisle szemszöge:

Esme izgatott volt, fel-alá járkált a lakásban, mindent tökéletesnek akart tudni. Már csak két nap, és enyém lesz a világ legtökéletesebb asszonya. A mosolya, akár a napsütés, szikrázó. A szeme tele van szeretettel. Az arca, maga a békét jelentő sziget. Akárhányszor csak ránézek, ezeket a tulajdonságokat látom rajta. Ránéztem az órámra, éjfél elmúlt. Holnap veszem feleségül létem értelmét. Még szeretném látni. Éppen a szobánk felé indultam, mikor fiam elviharzott előttem, és annyit mondott nem láthatom az én egyetlen szerelmem.

– Apa, ma nem láthatod anyát. Anya gondolatai üvöltenek, és kérlel, hogy közöljem veled, ma nem láthatod, mert szerinte balszerencsét hozna. Tartsd tiszteletben ezt a kérését – mondta fiam határozottan tiltakozni sem volt időm.
– Jól van, akkor én elvonulok.
– Átmegyünk a szobámba, menj le a nappaliba, és ne less. Komolyan, ha megtudom, hogy lestél bajban leszel.
– Rendben van, fiam, megyek és nem lesek, nem akarok bajt. Tiszteletben tartom Esme kérését. És persze a tiéd is.
– Köszönöm, Carlisle.
– Nincs mit, Edward.

Jaj, ez a babona. Olyan nehéz megtartani az ígéretem. Olyan szívesen zárnám leendő feleségem a karjaimba. De az ő döntése mindennél fontosabb nekem. Vettem egy szigetet kedvesemnek nászajándékba. Esme sziget, ezt a nevet kapta. Mikor Esme ezt hitte, dolgozom, megnéztem a szigetet. Olyan gyönyörű, mint kedvesem, de mégsem az én Esmém sokkal szebb. Remélem örülni fog az ajándékomnak. Edwardtól nem tudom, mit kapunk. Nem kötötte az orromra, és ez bosszant egy kicsit. De majd idővel megtudom. Megnéztem mindent, minden a helyén volt. Készen a holnapi nagy napra. A Denali klán ma este érkezik. Kedvesem a lányokat a régi szobájában fogja fogadni, ezt fiúnk tolmácsolta nekem. Én meg elleszek, kedves Eleazar barátommal. Oh, istenem, de rég láttam. Már nagyon hiányzik. Itt lesz velem, életem legfontosabb napján, ez sokat jelent nekem. Az órák teltek, és beköszöntött az este, megérkeztek a barátaink, a lányok gyorsan köszöntöttek, majd felrohantak a menyasszonyhoz.

– Hát barátom, örülök, hogy újra látlak.
– Én is örülök, hogy ilyen örömteli esemény miatt találkoztunk ismét – mondta barátom mosolyogva.
– Elhiheted, hogy én is. Már csak pár óra, őszintén szólva kicsit izgulok.
– Én is izgultam, Carlisle, emlékszel? Minden rendben lesz.
– Hát persze, hogy emlékszem, azt nem tudom elfelejteni, fel-alá rohangáltál.
– Szép lett a díszítés. És az illatok, már pár kilométerről éreztük. A lányok nagyon lelkesek, alig várják, hogy segítsenek Esmének készülődni. Tanya meg hát azt várta, hogy Edward fiatokat lássa ismét.
– Gondoltam, barátom. Tanya szép lány, de hát a fiamnak nem ő az igazi. Nem tehetek róla. Carmennel jól megvagytok?
– Bizony, jól megvagyunk, még a mai napig ugyan úgy szeretjük egymást. Sose tudnám őt elhagyni – mondta tele szerelemmel ábrándozásával a hangjában. „Hol lehet Edward”?

– Itt vagyok, Eleazar csak vadászni voltam. Hallom Tanya is itt van, sőt érzem is.
– Edward, kedves, úgy örülök, hogy látlak.
– Szia, Tanya. Hogy vagy?
– Magányosan, de azért jól. És te, hogy vagy?
– Boldog vagyok, mert a szüleim egybe kelnek – eközben fiam rám mosolygott.
– Gyere ide, fiam, társalogjunk, úgyis ritkán tudunk másokkal beszélgetni.
– Tanya, majd később még beszélgetünk.
– Rendben van, Edward, a szavadon foglak.
– Odáig van érted, fiam. Miért nem vagytok együtt?
– Apa, ezt megbeszéltük már. Nem ő az igazi, ha eljön az igazi, meg fogod látni.
– Remélem, hamar eljön, a nagy Ő a számodra, Edward, boldogan jönnék a te esküvödre is – mondta Eleazar.
– Eleazar, messze van az még, de biztos, hogy rajta lesztek a vendéglistán. Ezt megígérem neked. Na de mesélj, mi újság van felétek?
– Megvagyunk, boldogan élünk. Amint megkaptuk a meghívót jöttünk is.

– Az jó. Nagyon is jó. Elmúlt éjfél. Apa, ma van a nagy nap.
– Atyaég, tényleg. Olyan nehéz most Esme nélkül, barátom.
– Nekem is nehéz volt, elhiheted. De amint elvonultok, lesz időtök mindent bepótolni. Főleg azt a több, mint 24 órát. Hánykor is kezdődik az esküvő?
– Egykor. A pap már itt lesz háromnegyed egyre. Ember pap, nem lesz gond, barátom?
– Nem, megoldjuk. Az a szerencse, hogy itt nem süt a nap.
– Ez így igaz. Amúgy, Eleazar, Esme üzeni, hogy csináltatott neked öltönyt, és persze a lányoknak ruhát – mondta Edward.
– Az nagyon jó, köszönöm szépen, Esme – mondta kicsit hangosabban szerelmemnek, mivel a lányok éppen hangosan nevettek.
– Szívesen, Eleazar.

1932. május 22-e délután 13:00:

Itt állok az oltárnál, és várom kedvesemet. A pap már beállt a helyére. És akkor meghallottam a nászindulót, amit Kate játszott zongorán. A következő pillanatban pedig megláttam őt, a tört fehér, egyszerű, de mégis tökéletes ruhában, Esmét a fiúnk oldalán. Gyönyörű volt, egy pillanatra még a lélegzetem is elállt.

Esme szemszöge:

Hallottam, ahogy az ajtó kinyitódik, és a lányok köszönnek gyorsan szerelmemnek, és pillanatok múlva, már itt vannak bent a szobámban, és beszélgetünk. Rengeteget nevettem, de a képzeletbeli gombóc csak nőtt a torkomban. Egyszer csak Eleazar hangját hallottam meg.

– Az nagyon jó, köszönöm szépen, Esme.
– Szívesen, Eleazar – kiáltottam le, habár nem volt rá szükség.
– Mit köszönt meg a férjem? – kérdezte kíváncsian Carmen.
– Az öltönyt, amit varrattam neki.
– Értem.
– Lányok, nektek is varrattam ruhát, hogy gyönyörűek legyetek, velem együtt ezen a napon. Atyaég, elmúlt éjfél, tényleg ma megyek férjhez.
– Nyugalom, Esme, minden rendben lesz, ne izgulj – mondta Carmen higgadtan.
– Carmen, emlékszel, te is ilyen ideges voltál mielőtt hozzá mentél a férjedhez.
– Tudom. De a végén én is tudtam, hogy minden rendben lesz.
– Lányok, elbeszélgettük az időt – szólalt meg riadtan Kate.
– Mennyi az idő? Fél 12, Esme készülődnöd kell. Segítsünk?
– Köszönöm, lányok, hogy segítetek nekem. Edward bejönnél?
– Persze, anya. Itt vagyok, miben segítsek?
– Megcsinálnád a hajam?
– Hogy mi?- kérdezték kórusban ijedten a lányok.
– Jól hallottátok. Megbízom a fiamban. Gyere Edward, és csináld.
– Rendben, anya.

Edward profin megcsinálta a hajam, a lányok meg is dicsérték, azt mondták nem nézték ki egy férfiból, hogy ilyen ügyes legyen. Edward lágy hullámokat tett a hajamba. Kiemelte az arcom. Kate játssza, majd a nászindulót. Az utolsó simításokat végeztem, mikor Edward bekopogott.

– Kész vagy, anya? – kérdezte kíváncsian.
– Persze, gyere be.
– Gyönyörű vagy – mondta őszintén fiam.
– Köszönöm.
– Mehetünk?
– Induljunk, ne várakoztassuk meg a vőlegényt, még a végén „szívrohamot” kap.

1932. május 22-e 13:00:

Meghallottam a nászindulót, Kate tökéletesen játszotta el. Szépen, lassan sétáltunk Carlisle felé. Belenéztem a szemébe, és csak színtiszta szerelmet láttam benne csillogni. Megszűnt a külvilág, csak ő létezett, és tudtam, jól döntöttem, mikor igent mondtam, amikor megkérte a kezem. Már csak arra eszméltem, hogy a pap kedvesemet kérdezi akar-e hites feleségéül.

– Carlisle Cullen, akarja-e az itt megjelent Esme Anne Plattet hites feleségéül?
– Igen, akarom, örökké.
– Esme Anne Platt, akarja-e az itt megjelent Carlisle Cullent hites férjéül?
– Igen, akarom, mindennél jobban és örökké.
– Ezennel önöket házastársakká nyilvánítom, megcsókolhatja a menyasszonyt. Férjem nem is tétovázott, azonnal lecsapott az ajkaimra, miközben vaskos tapsvihar tört ki a hátunk mögött. Kate-ék azonnal a nyakamba ugrottak, és gratuláltak. Edward egész hajnalban zongorázott nekünk. Meghitt, és tökéletes volt ez a napszámomra.