Carlisle Cullen élete 29.fejezet

Jó olvasást kívánok! :) Kérek szépen komikat! :D

Az első gyilkosság
Carlisle szemszöge:

Elment, és talán vissza se tér hozzánk. Ez fájt a legjobban, hiszen nem is hagyta, hogy megmondjam neki, hogy mindig a fiam marad, és bármikor visszatérhet hozzánk. Utána kéne mennem, de nem hagyhatom itt kedvesem, és amúgy is, Edward nagyon gyors, utol se érném, már rég messze jár, de meg kell próbálnom őt visszahozni.

– Drágám, utána kell mennem.
– Carlisle, hagyd őt. Mennie kell, vissza fog hozzánk térni.
– De te nem szeretnéd, hogy visszajöjjön?
– Mindennél jobban szeretném, de tudom, érzem, egy napon vissza fog hozzánk térni, csak légy türelemmel – mondta sírós hangján kedvesem.
– Jól van, szívem, bízok a megérzésedben. A fiúnk vissza fog jönni hozzánk.
– Igen, csak időre van szüksége.

Igaza van szerelmemnek, a fiúnknak időre, és tapasztalatokra van szüksége. Fáj, hogy elhagyott, szinte érzem a mellkasomban a fájdalmat, a fiam hiányát. Ahogy elterveztem, sok időt töltöttem kedvesemmel az elején. De később, a munkába temetkeztem. Volt, mikor hazavittem a munkám. Egyik vadászatom alkalmán, egyedül mentem, és végre tombolhattam, kiengedtem a gőzt, a fájdalmat. Több fa bánta fiam hiányát. Ezek után a földre rogytam, és zokogtam. Tudom nem férfias, de iszonyatosan kínzott Edward hiánya. Zokogtam, akár egy kisgyerek, akitől elvették a játékát, üvöltöttem. De nem enyhült a fájdalom. Sajnos később vettem észre, hogy kedvesem utánam jött, ezt nem lett volna szabad látnia, előtte erősnek kell lennem.
Ő egyszerűen odajött hozzám, és átölelt, és így zokogtunk most már ketten.

– Sajnálom, drágám, ezt nem kellet volna látnod.
– Semmi baj, neked is fáj, ideje volt, hogy kiadd magadból.
– Már fél éve elment, nem bírom, nagyon fáj. Próbáltam miattad erősnek lenni, és nem elszomorítani téged.
– Miattam nem kell erősnek látszanod. Hisz te teremtetted Edwardot, és fiadként nevelted, és én is úgy szeretem, mintha a fiam lenne, tudom, hogy mit érzel. Sose titkold az érzelmeid előttem. Azért vagyok, hogy segítsek neked. Ezért vagyunk egy pár, hogy egymást támogassuk.
– Igazad van, édesem. Szeretlek. – majd megcsókoltam őt.
– Én is szeretlek.

Már lassan egy éve, hogy elment tőlünk, gondoltam kedvesemmel elmehetnénk az árvaházba, régen járt ott, majdnem pontosan egy éve nem járt ott. Talán jót tenne neki a gyerekek közelsége. Vagy talán ezzel a döntésemmel teszem még boldogtalanabbá, nem tudom, de meg kell próbálnom. Valamivel csak sikerül kedvesem állapotát jobbá tenni, ha csak egy kicsivel is.
– Szívem, mi lenne, ha holnap ellátogatnánk az árvaházba a gyerekekhez?
– Jó ötlet, olyan rég láttam őket.
– Bizony, régen.
– Akkor megyek is, venni kell néhány dolgot a gyerekeknek.
– Veled menjek, drágám?
– Ha szeretnél. Ha nem zavarna, hogy velem kéne jönnöd.
– Ne beszélj butaságokat, szívesen elmegyek veled vásárolni.
– Jól van, öt perc és jövök, aztán indulhatunk.
– Rendben, életem.

Kedvesem tényleg öt perc alatt elkészült, kézen fogva léptünk ki a házunkból. Egy darabig futva mentünk. Aztán lelassítottunk, és tovább sétáltunk, így hamarabb beértünk a városba. Kedvesem azonnal megrohamozta a gyümölcsárust. Vett a gyermekeknek almát, narancsot, barackot, és szilvát is bőven. Ezután kedvesemmel betértünk egy cukrászdába, ahol Esme rendelt hat tortát. Hozzá rendelt még törökmézet is. Esme mondta, hogy a lányok az árvaházban nagyon szeretik a törökmézet. Abból is rendelt néhányat. Majd utunk a húsáruhoz vezetett, több kiló húst vettünk. Én boldogan költöttem a pénzt kedvesemre, ráadásul az árváknak megy, akik megérdemlik a törődést. Szép lassan mindent összegyűjtöttünk, vagyis kedvesem vásárolt meg mindent, amit kellett, ez a vásárló túra kicsit elterelte a gondolataim. De miután hazaértünk felötlött bennem a kérdés, mit csinálhat most Edward?

Edward szemszöge:

Elhagytam őket, akik szeretnek, akik megbíztak bennem, mekkora egy szörnyeteg vagyok. Fájdalmat okoztam, szegény Esme, hisz anyám helyett, anyám volt, és Carlisle annyira szeretett, és támogatott, és büszke volt rám. De tudnom kell, milyen ez az élet. Tanulnom kell a saját hibáimból. Ma este fogok először emberre vadászni, milyen kegyetlen szó ez, vadászni. De már kezdek éhes lenni. Egy sötét sikátor felé mentem, gondoltam ott senki nem lát meg, és nem lesz gondom. Hamar meghallottam egy fickó mocskos gondolatait, egy fiatal kislányt készült megerőszakolni. Ezt nem hagyhatom, a kislánynak nem mehet tönkre az élete, hisz még előtte áll az élet. Gyorsan futottam, meg kell ezt akadályoznom, már hallottam a lány könyörgő hangját. Már a férfi háta mögött álltam, és rászóltam a férfira.
– Mit csinál itt, jó ember?
– Takarodj innen, fiam, mert megbánod.
– Ezt nem hinném, inkább neked kéne félned.
– Egy ilyen taknyos kölyök nekem ne beszéljen.
– Kislány, menj innen, szaladj haza, a bácsit bízd rám, és többet ne sétálj ilyenkor sikátorokban.
– Jó – mondta remegve majd elfutott.

Megvártam, míg elég messze ért, és már csak egészen halkan hallottam a gondolatait. Majd rámorogtam a férfira. Hallottam, hogy szíve felgyorsul, éljen, az adrenalin miatt jobb lesz a vére. Azonnal belemélyesztettem fogaim a nyaki artériába, és szívtam az éltető nedűt. Isteni íze volt, sokkal jobb, mint az állati vér. Miután végeztem a férfival, a tetemét elégettem az erdőben. Megfogadtam, ezek után csak rossz emberek vérét iszom. Jó volt engedni kicsit az ösztöneimnek, de mégis bűntudatom volt. Hisz fogadott apám nem ezt tanította nekem. Minden egyes gyilkosság után Carlisle, és Esme jut eszembe. De az vigasztalt, hogy kicsit igazságot szolgáltatok, hisz bűncselekményeket akadályozok meg. De bűncselekményt is követek el, hiszen gyilkolok. Néha, mikor megéhezem, állatot ölök. Igen, állatot ölök, mert nincs mindig szívem embert ölni, bár milyen jó is az embervér. Nem sokáig bírom ezt. Keresni kéne egy társat, akivel együtt vadászhatok. Hogy legyen kivel beszélnem. Mert ebbe a magányba beleörülök. Már lassan egy éve elhagytam fogadott szüleim. Egy év magány. Lehet, kevésnek kellene tűnnie. De én úgy érzem, hogy legalább száz év. Elkezdtem hát járni a világot egy beszélgető társért. Na meg persze, legalább más országokban, városokban, falvakban tehettem igazságot.