Carlisle Cullen Élete 6.fejezet

Eleazar barátsága


Eleazarral kisétáltunk a trónteremből. Kaptam egy nagyon szép tágas szobát. Eleazar, nekem roppant kedvesnek tűnik. A szobámig csak mesélt, érdekesebbnél érdekesebb történeteket. Elmesélte, hogy mióta Aróék az uralkodó család, és mióta Volterrában él, kicsit boldogabb, de egyáltalán nem olyan ez az élet, amilyenre vágyik. Ő is egyedül lézengett, ameddig Caius egyik testőre rá nem talált. És Aro megmondta, hogy Eleazarnak még hasznát veszik. Körülbelül harminc éve szolgálja Arót, de már nagyon unja. Magányos, ő is, mint én. Valamint hozzám hasonlóan szerető társra, és egy családra vágyik. Szeretne végre ismét szabad lenni, olyan szabad lenni, mint én. Új barátomat is egy nomád vámpír változtatta át. 26 éves volt mikor átváltozott, éppen egy lányt kellett volna kényszerből feleségül vennie. Élvezi a vámpírságot, de azt mondja, hogy szerető társ nélkül nem az igazi. Lassan már egy félórája beszélgetünk, és úgy érzem Eleazar, és én nagyon jóban leszünk.

− Carlisle?
− Igen, Eleazar?
− Mesélnél nekem egy kicsit többet magadról?

− Persze mit szeretnél tudni?
− Hát nem is tudom, hogy szabad e megkérdeznem.

− Na, kérdezd bátran.

− Szóval neked… mikor ember voltál.

− Igen, mi volt akkor?

− Szóval volt neked menyasszonyod, vagy akár párod? Vagy mindig egyedül éltél?

− Hát menyasszonyom nem volt, de barátnőm volt. De a nő kihasznált, csak egy-két éjszakára kelletem neki. Pedig én kedveltem a hölgyet.

− Ó, ez kellemetlen. Én nem akarok a magánszférádba férkőzni. Remélem nem gond, hogy többet szeretnék rólad tudni. Nagyon rokonszenves vagy nekem, van egy olyan érzésem remek barátok lehetnénk.

− Nem sérted meg a magánéletem. Amúgy nekem is az az érzésem, hogy remek barátok lehetnénk. És kérdezz bátran bármit, úgyis szólni fogok, ha valamit már nem szeretnék veled megosztani.

− Köszönöm, a bizalmat. Carlisle, azt hiszem lassan mennünk kéne, mert fel fog kelni a nap. És Arónak megígérted, hogy este még beszélsz vele. Remélem nem fog érte haragudni, hogy feltartottam a vendégét.

− Ne félj, megmondom neki, hogy nem te tehetsz a késésemről. Hiszen, tényleg nem tehetsz róla.
− Oké, akkor odakísérlek Aro dolgozószobájába. És köszönöm az őszinte beszélgetést. Olyan jó volt végre megosztanom az érzéseimet valakivel.

− Nekem is öröm volt beszélgetni. Remélem, még sokat beszélünk az itt tartózkodásom alatt.

Megérkeztünk Aro dolgozó szobájához. Eleazar visszavonult a saját kis lakosztályába. Bekopogtam, az ajtón.

- Szabad - hangzott a válasz.
Kicsit félve léptem be az ajtón.

Aro ott ült egy kényelmes székben hátra dőlve, letette a könyvet a kezéből az asztalra, és rám nézett.

− Á, Carlisle, már azt hittem nem is jössz.

− Elnézésedet kérem, Aro. Csak elég remek társaság volt Eleazar, és nem az ő hibája, hogy nem jöttem hamarabb.

− Semmi gond. Foglalj helyet - mutatott az asztalával szembeni székre.

− Szóval szeretnék neked elmesélni az életem történetét, Carlisle. Remélem, meghallgatsz.
− Természetesen, örömmel meghallgatlak.
− Az egész még krisztus előtt történt……..