Carlisle Cullen Élete 14.fejezet

Kedves és kitartó olvasóim
örömmel közlöm, hogy itt az új feji
mihez nagyon kellemes olvasást kívánok!!
Örülnék ha pár mondatban elmondanátok, hogy tetszett a feji!!



Spanyolnátha, és Edwardék megismerése

1918 januárjában kitört a spanyolnátha, ami kegyetlenül szedi áldozatait.



Chicagóban az élet nagyon pörög, rengeteg ember él itt. A kórház tele van betegekkel, mióta kitört az új betegség a spanyolnátha, amire sajnos nincs gyógyszer. Törtem a fejem, hátha én találok majd valamilyen gyógymódot, de akárhogy kutakodtam nem találtam semmit. Fáj azt látnom, hogy az emberek szenvednek.
Ma is elvesztettem három betegem, ezt kicsit nehezen viselem.
Ez az egyedüllét is kezd ki készíteni.

Ma miután haza mentem vettem egy forró fürdőt, hátha kicsit ellazulok.
Néhány óra múlva kimásztam a kádból. Ez egy kicsit megnyugtatott, de ismét eszembe jutott a sok szenvedő ember, és ismét elszomorodtam.
Holnap szabad napos leszek, el kell mennem, vadászni.

Olyan kár, hogy nem tudok aludni. Most az alvás rengeteget segítene, nem kéne állandóan gondolkoznom a létemen, az emberek halálán, és a szeretet hiányomon.
Kellemes kis álomtalan álomba zuhannék, és ez egy kicsit segítene felejteni.
De nekem ez nem adatik meg, mert én egy szörnyeteg vagyok, és ha majd egy másik vámpír elpusztít, akkor biztosan a pokolra fogok jutni.

Igen, nekem már elveszett a lelkem azon a napon, mikor az a vámpír rám támadt. Sose voltam túlságosan vallásos, de ebben hiszek, hogy a lélek vagy mennybe, vagy a pokolra jut.

Másnap……..

Reggel van, és én ismét elmélkedem. Az a baj az örök élettel, hogy sokat lehet gondolkodni, és sosem felejtünk. Habár a felejtés helyett néha jobb emlékezni.
Mint például arra a gyönyörűséges angyalra, Esmére. Mai napig is szívesen gondolok rá vissza. Fiatal, szép, és határtalanul kedves teremtés. Amint megláttam beleszerettem. Beleszeretni? Igen, beleszeretni pedig az hittem, hogy az én fajtámbéli nem érezhet olyat. De hát ott van az ellenpélda Carmen és Eleazar. Ha egymásra néznek, sugárzik róluk a szerelem, a szeretet és a gyengédség.

Kinéztem a konyha ablakon, és már kezdett sötétedni. Ideje lesz vadásznom, addig sem gondolkodom. De még vadászat előtt az én angyalomra gondolok, habár tudom, sosem lehet enyém. Levadásztam 4 szarvast, és rájöttem, azért mert ideges vagyok. Valami megint van a levegőben. Talán újabb választás elé kerülök. Valami ismét közeleg, ez hasonló érzés mit, amikor az éreztem meg mikor Esmevel találkoztam. De ez az érzés más. Hát majd kiderül, hogy mi lesz. Alig várom, mit hoz a jövő.

1918. június 16.
Ma érkezett két új beteg, Elisabeth Masen és a fia Edward Anthony Masen. Miért is említem őket? Hát mert ők nagyon megérintettek. Az asszony kevésbé beteg, mint a fia, azt mondanám a fiú fog előbb távozni az élők sorából.
Már két napja itt vannak.

– Asszonyom magának pihennie kell. Ne erőlködjön, a fia jól lesz.
– Dr. Úr, legyen szíves, tegyen meg mindent a fiamért. Ne hagyja meghalni, én tudom, hogy képes meg menteni. Mentse meg, kérem.
– Minden tőlem telhetőt megteszek.

Gyönyörű zöld szemei könyörögtek, ahogy belenézett az én arany szemeimbe, tudtam, hogy meg kell mentenem a fiút. De honnan tudhatja a titkom? Á biztosan nem tudja. De én ki vagyok, hogy a fiú helyet döntsek.

– Kérem, mentse meg én tudom, hogy maga jó. Kérem, a kedvemért tegye meg, előtte áll az élet. Még a szerelmet sem tapasztalta. Kérem, ő túl fiatal a halálhoz. Én nem számítok, csak ő számít. Ígérje meg, hogy megmenti.
– Ígérem.
Fel kart kelni az ágyból, de finoman visszanyomtam az ágyra. Pihenjen, Elisabeth. Holnapra minden rendbe jön.