Pályázatra írodott novellám :)

Gondoltam most már megoszthatom veletek az egyik pályázatra írt novellám mivel már kikerültek a győztesek!! A győzteseknek gratulálok. És a részt vevőknek is.
Na azért is teszem fel a novellát mert gondolom várjátok a friss fejit de az elméletileg holnapra lesz kész! Meg kíváncsi vagyok mit gondoltok a pályázati novellámról. Szóval a novellát is lehet véleményezni/ Komit írni hozzá.
Na de nem is pazarlom az időtök Jó olvasást a történethez!! :D



Lejárt szavatosság

A nevem, Mary Jones. Egy szállodában dolgozom, recepciósként. 22 éves egyetemista vagyok. Ma kaptam fizetést. Éppen péntek van, hazafelé tartok a munkából, de eszembe jut, hogy otthon üres a hűtő. Még szerencse, hogy nem hagytam el a hatalmas hipermarketet. Na, akkor most nagybevásárlást kell tartanom.

Hétvégén jönnek a haverok, és hát rájuk főzni kell, habár a főző tudományom nem valami nagy. De egyszer csak belejövök. Elértem a szupermarket nagy ajtaját, de előtte elsétáltam a bevásárló kocsikhoz, és hoztam egyet, mert egy kosár nem lenne elég. Miután ezzel is meg voltam, már magam előtt is tolom a kocsit. Na, akkor haladjunk lépésről-lépésre. Megvan, kezdem a tésztákkal. Na, de meg van, már mit akarok főzni? Hát nincs, de sebaj, majd eldől.

Szóval, tészták, legyünk egyszerűek, spagetti teljesen tökéletes. Betettem a tésztát a kocsiba, és most ballagtam a fűszerek sorához. Vettem friss oregánót, borsot, meg mindenféle fűszert, mert sosem tudhatom, hogy mi kell. Nagyban gondolkoztam, mikor véletlen nekimentem egy embernek.

− Jaj, annyira sajnálom, én nem akartam – mondtam zavartan. Majd felnéztem, és akkor majdnem el is ájultam, mivel egy olyan helyes, és ráadásul olyan híresség vásárolt itt, akit imádok, és én pont belerohantam. Vagy is csak a mellkasának ütköztem, de szerencsére a kocsi nélkül.

Na, ki vásárolt itt? Jackson Rathbone, igen ő. De hogy hogy került ide, az rejtély. Csodálom, hogy még a rajongók nem törtek rá, habár már este fél 11-kor nem nagyon fognak támadni, habár sose lehet tudni.

− Semmi gond, nem történt semmi, én is figyelhettem volna jobban, nekem kellene bocsánatot kérnem.

Istenem, és még magát okolja. Olyan cuki, már az alkonyatban is kedveltem, de miután megnéztem az újholdat, azonnal beleszerettem.
Bárcsak megismerhetném kicsit jobban. De ugyan kinek kéne egy ilyen lejárt szavatosságú lány? Nem vagyok az a vékony alkat, de kövér sem vagyok, 170 centiméter vagyok 75 kilogrammal. Szőkésbarna hajam van.

− Jaj, ugyan, nekem kellett volna figyelnem.
− Nekem is kellett volna figyelnem, bűn egy ilyen széplányt ledönteni a lábáról. Kárpótlásul fogadja el, kérem a telefonszámom. Ha bármi baja történt, esetleg fájna valamije, vagy ha csak beszélgetni szeretne, hívjon fel. Ó, de faragatlan vagyok, még be se mutatkoztam, Jackson Rathbone vagyok, és önben kit tisztelhetek?

Ez kész, megadja a számát. Egy ilyen szexi félisten, és bemutatkozott, Istenem milyen szexi búgó hangja van. És én most mutatkozzak be, amikor egy értelmes, épkézláb mondatot nem tudnék kinyögni. Azok a szemek, Jézusom, engem néz, oh, ja, igen, be kéne mutatkoznom.

− A nevem, Mary Jones.
− Örülök Mary, hogy megismerhettem, de kérem, tegeződjünk. Szólíts csak Jaynek.
− Én is örülök, szólíts csak MJ-nek.
− Rendben, Mj. Akkor csak bátran hívj, bármi van rendben?
− Persze, és köszi. Akkor én megyek, és folytatom a vásárlást. Hello.
− Persze, szia.

Még mindig nem hiszem el, hogy egy ilyen aranyos pasival beszélgettem.
Tuti van bennünk valami közös, és most elfordult, és tovább indult, Istenem milyen jó feneke van. Na, megyek tovább vásárolni. Leves, az legyen paradicsomleves.

Ha már spagetti, legyünk kicsit olaszosak. Paradicsom püré, két dobozzal és néhány szem érett paradicsom. És végül, tiramisu.
Na, ebből a menüből tuti nem marad semmi. Ezért készülnöm kell másnapra. Hu, sült husit fogok enni.

Csirkemellet kell vennem. Veszek hozzá burgonyát. Na, de megyek is a husiért. De jó, az még innen két sorra van. Á, édességes sor, csoki, egye fene, még belefér. Csábít a csoki, ez így nem jó, még a végén jobban meghízok. Így sose lesz párom. De egy csoki csak nem árt meg a haverok így is szeretnek. Na, ja, és íme, elértem a húsos pultot. Kivettem a csirkemellet, és betettem gyorsan a kocsimba.

− Mj, csak nem neked is csirkemell kell?
− Á, Jay, de.
− Haverok jönnek hétvégén mi?
− Honnan tudod?
− Mert látom, nagy bevásárlást tartasz, mint én, hozzám is haverok jönnek. Csak, amint látod nálam pizza lesz a menü, sörrel, de persze csak mértékkel.
− Aha, jó hogy mondod, nekem még kell vörösbort vennem.
− Megkérdezhetem minek neked csirkemell?
− Hát, mivel ha minden igaz jönnek a spanok, és mindent felfalnak, nekem másnapra nem marad kaja, és az rossz. És ugye nekem másnap is kéne ennem valamit.
− Értem, hát nekem is azért kell. De én megyek is tovább, ha nem bánod?
− Nem, menj csak.

Újból összefutottam vele, és ő is csirkét vett, Istenem, és nála is span gyűlés lesz. Annyira hihetetlen, hogy emlékszik rám. Azt gondoltam, hogy egy ilyen nagy sztár már nem nagyon emlékszik, kivel mit beszélt és hol. De hát, hogy is gondolhattam volna, hogy Jackson ilyen lenne, róla sugárzik a kedvesség, és az a mosoly, amit villantani szokott.

Végeztem, mindent megvettem holnapra, és holnaputánra. Juj, még a bort nem vettem meg. Visszaszaladtam a borért. Ez is megvan, megyek fizetni. Nem nagy a sor a pénztáraknál hála Istenek. Beálltam a 6-os pénztárhoz egy rokonszenves öreg hölgy volt ott.

− Jó estét.
− Jó estét, önnek is fiatal hölgy. Ön csak nem ismeri Jackson Rathbone-t?
− Én csak most ismertem meg. De miért érdekli?
− Kedveském, én most először láttam ilyen közvetlennek egy lánnyal. És gyanítom, hogy ön is rajongója az úrnak.
− Nem tagadom, az vagyok, de képes vagyok uralkodni magamon.
− Értem, és bocsásson meg a kérdésért.
− Semmi gond.

Arra eszméltem, hogy már fizetek, és távozni készülök. De véletlenül a pillantásom a húsira vetült. Jézusom, hisz ennek lejárt a szavatossága, két napja és még képesek voltak árulni. Na ne, este van, fáradt vagyok és lejárt a húsom szavatossága. Ez több a soknál, azonnal visszamegyek panaszt tenni! Még ilyet, lejárt szavatosságú árut árulni!
Éppen visszafelé tartottam, hogy panaszt tegyek, és velem együtt egy árnyék is visszafordult. Bementem és a panasz részleghez indultam. Hoppá, már állnak ott, sebaj, kivárom a sorom. Nézek, nézek ki állt előttem, Jay, bizony.
− Jay?
− MJ?
− Aha, hát te?
− Lejárt a szavatossága a csirkének.
− Na ne, ez felháborító, nekem is lejárt a szavatossága.
− Ez baj. Ha már így várakozunk, beszélgessünk persze, csak akkor, ha nem bánod.
− Dehogy bánom.
− Jó sokszor összefutottunk ma, már kezdem azt hinni, hogy követsz.
− Dehogyis, én hiába rajongok érted, nem foglak letámadni. Nem olyan típusú lány vagyok. És amúgy se vagyok az eseted.
De az utolsó mondatot nagyon halkan mondtam. Szinte csak én hallottam.
− Azt nem tudhatod, hogy nem vagy-e az esetem. Mi van, ha te vagy az esetem. És mi van, ha én követtelek?
− Nem mondhatod komolyan, nézz rám, nem vagyok szép, és túlsúlyos is vagyok, sose kellettem senkinek.
− Senki nem tudja, de neked meg súgom a dundi nők a gyengéim.
− Nagyon vicces.
− Komolyan mondom, add meg a számod, kérlek, te is tudod az enyém. Szóval, megadod?
− Legyen neked gyereknap, tessék itt a számom.

Végre megérkezett a pultos, akinél lehet panaszkodni. Mindketten beírtuk a nevünket a panaszkönyvbe, és elindultunk ki- ki a maga útjára. Én személy szerint haza. Ki kell pihenni ezt a fárasztó napot.

Jöttek a haverok jókat dumáltunk. Ahogy gondoltam mindent felfaltak. Azt mondták jót főztem és, hogy a bor is jó volt. Rengeteget beszélgettünk. Twistert játszottunk, és vetkőzős pókert, amit inkább kihagytam. De légyegében jót mulattunk. Hazamentek a skacok, és egyedül maradtam, elmosogattam, összetakarítottam és ezután ledőltem pihenni. Sokat gondolkoztam a tegnapi beszélgetésen, azokon, amiket Jay mondott nekem. Már majdnem aludtam, mikor megszólalt a telefonom.
− Halli, itt Mj - szóltam bele a telefonba álmos hangon.
− Juj, szia, ne haragudj, ha felébresztettelek, Jackson vagyok.
− Semmi gond, mondd csak.
− Nem találkozhatnánk valamikor?
− Ez most egy randi meghívás volt?
− Igen. Szóval eljönnél velem valahová vacsorázni? Semmi rajongói tömeg, ígérem.
− Rendben. Mikor és hol?
− Holnap, ha az megfelel? Este tízre érted megyek. Az jó?
− Jó, az jó lesz. És hova megyünk?
− Természetesen egy étterembe, de hogy melyikbe az titok, vagyis inkább meglepetésnek szánom.
− Jó, jó értettem. Akkor holnap, jó éjt.
− Rendben, szia és aludj jól.

Remek volt a randi Jay-jel. Annak a randinak már három éve. És mi még mindig együtt vagyunk, boldogan. Érdekes, hogy igazából minket a vásárlás hozott össze. De nem is a vásárlás, hanem a lejárt szavatosságú csirke. Azóta is áldom, azt a romlott árut. Hát így végződött az én vásárlásos, lejárt szavatosságú étellel kezdődött, és boldogsággal végződött történetem. .